Törzsvásárlói pontegyenleg:
Kedvezmény mértéke:
Legyen ön is Libri
Törzsvásárló!
Büszkék vagyuk a kortársainkra
A Libri irodalmi díjak átadására egy különleges online gálavideóval készültünk, ahol az irodalom és a tíz döntős könyv mellett a színház, a film, a tánc, és még számos kortárs előadó- és képzőművészet is szerephez jutott.
Nézze meg a képgalériát is!
Május 10-én egy online gálaműsor keretében hirdettük ki a 2021-es Libri irodalmi díjak nyerteseit. A Libri irodalmi díj sorsa idén is az ötfős szakmai zsűri, a Libri irodalmi közönségdíjé pedig több mint 20 000 olvasói szavazat alapján dőlt el.
Rengeteget vállal, és még többet teljesít: az 50-es és 60-as évek magyar történénelme alulnézetből, a szerző gyerek- és fiatalkorának perspektívájából elevenedik meg ennek az önéletrajzi regénynek a lapjain. A könyv szintetizálja Bereményi Géza, a Kádár-korszak egyik leghitelesebb krónikásának korábbi filmjeit, dalszövegeit és szépirodalmi műveit, keretbe és kontextusba helyezi ezeket, miközben humorral és utánozhatatlan éleslátással mutat rá a közemberek mindennapi életébe betolakodó politika visszásságaira.
Huszonöt évvel ezelőtt Grecsó Krisztián pályája versekkel indult, később azonban a próza felé fordult. Tavaly a szerző visszatért eredeti műfajához, hogy saját élményein alapuló, de az író-költő alakján messze túlmutató verseivel mindannyiunkról többet mondjon, ne csak magáról. A lírai én barangolása külső és belső tájakon a sorsából kivetett ember útkeresésének és az úton rá váró létkérdéseknek állít emléket. Megalkuvás nélküli vallomások, fájdalmas és örömteli fordulópontok mementói ezek a költemények.
„Bizonyos bekapcsolt rádiókban olykor erősen felhangzott a név, aztán taps vagy áradó kórushangok, de az udvarbeli lakók a fülük botját sem mozdították, csak trécseltek, főztek vagy kártyáztak tovább, mintha mi sem történt volna. Rákosi nem közöttünk élt, hanem valahol fent az égben.”
„Az én arcom az én tablóm,
És most nem ugyanazokat az ősöket
Lehet felfedezni rajtam.
A jobb szemem
Elidegenedett a baltól.
Onnan egy másik ember
Tekintete tükröződik.”
„Nem fogsz meghalni. Fújd ki az orrod, el fog múlni a vérzés is, csak megpattant egy kis ér. Vége lesz, hidd el. Mindjárt vége. Lélegezz.”
„Ott ültetek az autóban a feleségeddel, bérelt helye volt melletted, s ez a hely persze minden újabb autó esetében átöröklődött. Egyre jobb minőségű székekbe zuhant az egyre terebélyesedő múlt.”
„A rothadó fakerítésre varjak voltak szögelve. A szárnyuknál fogva szögelték ki őket, félméterenként. A legtöbbjük élt. Mozgatták a fejüket, próbáltak szabadulni. Panaszos károgásukból épült a házra nehezedő csend.”
„Vannak jelek. Talán illatokat is érez, talán felfogja a szavak értelmét, talán álmodik, talán csak lebeg valahol öntudatlanul. Lebeg valahol, azt sem tudom, hogy ez mit jelent. Sehol sem lebeg, mert egy kórházi ágyon fekszik, a többi csak közhely, szépítés, kozmetikázás.”
„A "csók" itt a Duna-parton csak egy villanásnyi szájösszeérintés volt, előrehajolva, mintha egymás cipőfűzőjét akarták volna megkötni, vagy egy érdekes kavicsot akartak volna egyszerre fölkapni. Azért igenis merészség kellett hozzá.”
„Mindeddig úgy gondolta, hogy ugyan elképesztő mennyiségű igazságtalanság meg bír történni az emberrel, de ha ő figyel, cselezik és erősebben üt vissza, végül minden jóra fordul. Na igen, Ádám se volt több, mint húszéves.”
„Ha azt kérdezné valaki, hogy jó volt-e az életem, nem tudnám értelmezni a kérdést. Azt viszont kimondhatom, hogy szép volt, mégis szép, mert még mindig tudok örülni. A legjobban persze a nyugalomnak, mert az a legritkább.”
„Nem szívesen fordul most vissza. Sosem fordul vissza szívesen. Hiányzik belőle az utazók könnyűsége, akik az útirányokkal zsonglőrködnek. Lehet, hogy még mindig, három évtizednyi utazás után is ugyanúgy feszül rá az utakra, úti célokra. Előre akar menni. Csak előre. Haza.”
