Törzsvásárlói pontegyenleg:
Kedvezmény mértéke:
Legyen ön is Libri
Törzsvásárló!
Büszkék vagyunk kortársainkra
Idén hetedik alkalommal adtuk át a Libri irodalmi díjat és a Libri irodalmi közönségdíjat. A nagyszabású gálán életre kelt a rövidlistára felkerült tíz könyv egy-egy részlete is. A zene- és a színházművészet segítségével igyekeztünk a kortárs magyar irodalom csúcsteljesítményeit háromdimenziós audiovizuális élménnyé varázsolni.
Nézze meg a képgalériát is!
Május 19-én egy díjátadó gálaműsor keretében hirdettük ki a 2022-es Libri irodalmi díjak nyerteseit.
A Libri irodalmi díj sorsa idén is az ötfős szakmai zsűri, a Libri irodalmi közönségdíjé pedig több mint 21 000 olvasói szavazat alapján dőlt el.
Két mondatból áll Krasznahorkai László Libri irodalmi díjas elbeszélése. Az első a könyv mottója: ?A remény hiba.? A második mondat több mint 400 oldalon át kitart, és vezet végig bennünket a hatalmas termetű, jólelkű falmosó, Florian Herscht történetén, az Angela Merkelnek címzett levél feladásától különös és tragikus események sorozatán keresztül az apokaliptikus végkifejletig, miközben Johann Sebastian Bach zenéje kúszik be a sorok közé, és változtatja a könyvet egy megismételhetetlen irodalmi-zenei utazássá.
Bödőcs Tibor politikai szatírája Hettikánia teljhatalmú ura, Luigi King egyetlen napját kíséri végig, és mutat rá az autokratikus hatalomgyakorlás stratégiáira, módszereire és visszásságaira. A szerző egy zsonglőr bravúros ügyességével hozza játékba a magyar nyelvet, szókincse és találékonysága határtalan, éleslátása pedig lenyűgöző. A könyvben tisztán kirajzolódnak a 21. század elején ismét erősödő politikai struktúrák ellentmondásai, és ahhoz is bátorságot meríthetünk belőle, hogy kimondjuk, ha a király meztelen.
„Ezt a könyvet olyan ember írta, aki a holt betűn kívül már másnak is életet adott. Ezernyi gondolatom támadt olvasás közben. Számtalan felismerés lepett meg, szinte minden oldalon, dehogy oldalon, minden bekezdésben, minden mondatban találkoztam valamivel, ami kisebbfajta megrázkódtatást okozott.”
„...ha lenne tengerünk, annak szeszélyei lennének, moraja, kosza, mocska, lucska, fénye s hullámzó kedélye. Mást jelent egy országnak, ha van, mást, ha volt, és mást, ha nincs tengere. Jaj, elkobzott tengereink fantomfájdalma, nem szűnsz, miért?”
„Ilyen volt, így festett, nagyjából ilyen képet mutatott kaszálás után a rózsatáblánk, és ilyen lehetett, ilyennek képzelem, hozzávetőleg ilyen látványt nyújthatott ez a táj a török időkben, csata után, mikor az ütközeteket még öklökkel, szablyákkal és kiegyenesített kaszákkal vívták.”
„Egy tizenkét éves fiú félelme voltam. Ruha és test nélkül, egy erős érzés, az emlék sokkja, a pillanat, amikor a golyó a húsba talál, de még nem érezni a fájdalmat. Megálltam egy kirakatnál, hogy megnézzem magam. Igen. Ez itt Gerlóczy Márton, megismerem őt, de ő nem én vagyok.”
„A kórházban az a jó, hogy ha már az összes vizit, hőmérőzés, kacsáztatás, miegyéb megvolt, még mindig van tíz-tizenkét órácska a napból és az éjszakából, hogy úgy mondjam, szabadprogram, ráérő idő.”
„...az állandóan az agyában zengő zene, Bach-nak ez a folyamatos ottléte az agyában arra utalt, hogy Bach az ő számára már inkább személyes állapot, vagyis hogy ő már nem hallgatja Bach-ot, hanem benne van Bach-ban, amikor már nem tudja elválasztani ebben az agyban önmagát attól, amit folyamatosan hall...”
„Megfeszülhetnek a tanárok, kitalálhatnak az órán és órán kívül bármit, de egy iskolában soha semmi nem lehet érdekesebb egy halottnál.”
„Sorsodon túlra tenyérhajlatban végigjárt ösvény visz csak.”
„Keselyűnek hívott, azzal heccelt, hogy fogadásokat kötött a barátnőjével, mikor megyek tovább valami még véresebb országba. Nem mentem volna, de ezt nem tudtam bebizonyítani neki, mert tavasszal kitört a háború, és tényleg annyi munkám lett, hogy gyakorlatilag menekülnöm kellett a szerkesztőségből érkező levelek elől.”
„Kötött pályás vihar, a szél felső vezetékei, mint egy filmforgatáson, mikor belógnak a képbe az esőgép állványai. A liftaknában pépesre rágott sötét. Fölmegy bennem a szavak ellensúlya.”
