A Libri irodalmi díj sorsa idén is az ötfős szakmai zsűri, a Libri irodalmi közönségdíjé pedig több mint 21 000 olvasói szavazat alapján dőlt el.
Herscht 07769
Krasznahorkai László
Két mondatból áll Krasznahorkai László Libri irodalmi díjas elbeszélése. Az első a könyv mottója: “A remény hiba.” A második mondat több mint 400 oldalon át kitart, és vezet végig bennünket a hatalmas termetű, jólelkű falmosó, Florian Herscht történetén, az Angela Merkelnek címzett levél feladásától különös és tragikus események sorozatán keresztül az apokaliptikus végkifejletig, miközben Johann Sebastian Bach zenéje kúszik be a sorok közé, és változtatja a könyvet egy megismételhetetlen irodalmi-zenei utazássá.
Mulat a Manézs
Bödőcs Tibor
Bödőcs Tibor politikai szatírája Hettikánia teljhatalmú ura, Luigi King egyetlen napját kíséri végig, és mutat rá az autokratikus hatalomgyakorlás stratégiáira, módszereire és visszásságaira. A szerző egy zsonglőr bravúros ügyességével hozza játékba a magyar nyelvet, szókincse és találékonysága határtalan, éleslátása pedig lenyűgöző. A könyvben tisztán kirajzolódnak a 21. század elején ismét erősödő politikai struktúrák ellentmondásai, és ahhoz is bátorságot meríthetünk belőle, hogy kimondjuk, ha a király meztelen.
Lezárult a közönségszavazás!
Köszönjük azoknak az olvasóknak, akik szavazatukkal segítettek kiválasztani 2022 Libri irodalmi közönségdíjas könyvét. A szavazók között hamarosan kisorsoljuk azt az 50 szerencsést, akit egy-egy ajándék könyvcsomaggal, a tíz idei döntős könyv egy-egy példányával ajándékozunk meg.
A nyeremény
A sorsolás nyerteseinek névsorát
ide
kattintva érheti el, emellett a nyertesekkel e-mailben is felvesszük a kapcsolatot.
Nyereményjáték-szabályzat
A 10 döntős könyv
„Ezt a könyvet olyan ember írta, aki a holt betűn kívül már másnak is életet adott. Ezernyi gondolatom támadt olvasás közben. Számtalan felismerés lepett meg, szinte minden oldalon, dehogy oldalon, minden bekezdésben, minden mondatban találkoztam valamivel, ami kisebbfajta megrázkódtatást okozott.”
„...ha lenne tengerünk, annak szeszélyei lennének, moraja, kosza, mocska, lucska, fénye s hullámzó kedélye. Mást jelent egy országnak, ha van, mást, ha volt, és mást, ha nincs tengere. Jaj, elkobzott tengereink fantomfájdalma, nem szűnsz, miért?”
„Ilyen volt, így festett, nagyjából ilyen képet mutatott kaszálás után a rózsatáblánk, és ilyen lehetett, ilyennek képzelem, hozzávetőleg ilyen látványt nyújthatott ez a táj a török időkben, csata után, mikor az ütközeteket még öklökkel, szablyákkal és kiegyenesített kaszákkal vívták.”
„Egy tizenkét éves fiú félelme voltam. Ruha és test nélkül, egy erős érzés, az emlék sokkja, a pillanat, amikor a golyó a húsba talál, de még nem érezni a fájdalmat. Megálltam egy kirakatnál, hogy megnézzem magam. Igen. Ez itt Gerlóczy Márton, megismerem őt, de ő nem én vagyok.”
„A kórházban az a jó, hogy ha már az összes vizit, hőmérőzés, kacsáztatás, miegyéb megvolt, még mindig van tíz-tizenkét órácska a napból és az éjszakából, hogy úgy mondjam, szabadprogram, ráérő idő.”
„...az állandóan az agyában zengő zene, Bach-nak ez a folyamatos ottléte az agyában arra utalt, hogy Bach az ő számára már inkább személyes állapot, vagyis hogy ő már nem hallgatja Bach-ot, hanem benne van Bach-ban, amikor már nem tudja elválasztani ebben az agyban önmagát attól, amit folyamatosan hall...”
„Megfeszülhetnek a tanárok, kitalálhatnak az órán és órán kívül bármit, de egy iskolában soha semmi nem lehet érdekesebb egy halottnál.”
„Keselyűnek hívott, azzal heccelt, hogy fogadásokat kötött a barátnőjével, mikor megyek tovább valami még véresebb országba. Nem mentem volna, de ezt nem tudtam bebizonyítani neki, mert tavasszal kitört a háború, és tényleg annyi munkám lett, hogy gyakorlatilag meneku?lnöm kellett a szerkesztőségből érkező levelek elől.”
„Kötött pályás vihar, a szél felső vezetékei,
mint egy filmforgatáson, mikor belógnak a képbe
az esőgép állványai. A liftaknában pépesre
rágott sötét. Fölmegy bennem a szavak ellensúlya.”