Heri Kókler és a horror háza

A baljóslatú, sötet ég démoni árnyként telepedett a fekete erdő előtt magasodó hatalmas épületre. A Horror Házának legmagasabb pontján, a hosszú zászló mellett, a tető nélküli torony tetején terpeszkedő teremtmény, a pokolból ideszábadult apró kis szárnyas vízköpő, összegörnyedve hányta a vizet. A rémisztő kastély másik, átellenes oldalán, a baloldali épületszárny tornyán, ebben a pillanatban érces hangján kukorékolni kezdett a mozgásérzékelővel ellátott döglött szélkakas. Riasztó volt! A bejárat mellett két élő szobor tartotta az erkélyeket. Most mindketten a váratlanul megjelenő fiúra vetették meglepett pillanlásukat. Heri Kókler úgy menekült, hogy azt tanítani lehetett volna... (Részlet)