Művészetpedagógia (elmélet, tanterv, módszer)

A szerző könyvében a művészeti nevelésnek a tömegoktatásban (kötelező iskolázásban) kialakult történetét elemzi. Miképp töltötte be nevelési funkcióit az irodalom, a rajz (vizuális kultúra) az ének, a tánc, a dráma tanítása ebben a mintegy két évszázados folyamatban? Milyen funkciókat bízott e tantárgyakra a közoktatás? Milyenek az érvényesülési lehetőségei mindezen tradicióknak napjainkban? A pedagógiai elemzésben ötvöződnek a művészetekről fogalmazott modern- és posztmodern - elméletek. A végkövetkeztetés az, hogy amennyiben a művészeti nevelésnek értékközvetítő funkciója meg is marad, ez nem valamely tudomány, értelmiségi csoport vagy éppen politikai hatalom által legitimált - kánon közvetítése az új nemzedékek számára, hanem valóságos közvetítés különböző értékhordozó csoportok kulturális értékei között. Az elméleti fejezeteket e következtetést követő tantervi modellek bemutatása, valamint e tantervek megvalósításában alkalmazott-alkalmazható gyakorlati módszerek (foglalkozásvázlatok, tanítási napló, értékelési eljárások) leírása követi. A szerző egyetemi oktató, több évtizeden át szerzett gyakorlati tapasztalatokat gyermekek iskolai és iskolán kívüli művészeti nevelésében, művészeti tevékenységeik szervezésében.