Édeni régi étkek

Biztosan megfigyelték már: amint egy társaságban szóba kerül a nagymama, perceken belül a főztjét emlegetjük. Azokat a mennyei ízeket érezzük ismét a szánkban, amelyeket egykor a mi drága Nagyink varázsolt az asztalra. Olykor - nem is ritkán - szinte a semmiből. Csak arra emlékszünk, hogy térült-fordult a kertben vagy a tyúkudvarban, és aztán percek alatt megtelt a konyha feledhetetlen illatokkal. "A Nagyi főztje a világon a legjobb!" - jegyezzük meg ilyenkor, ellentmondást nem tűrően. Aztán fogjuk magunkat - meg visszük a társaságot - egy kínai-, francia-, vagy éppen thai étterembe. (Nem is szólva a gyorsbüfékről? Persze, ezeken a helyeken is finom falatok várnak ránk, de hol maradnak - hová tűntek - a régi ízek, a gyermekkor illatai? Nos, azt javaslom, ne legyünk restek! Idézzük fel asztalunkon azoknak a régi - mennyei - étkeknek az ízét. Higgyék el, manapság már nagyobb sikert arathatunk egy-egy elfeledett recept leporolásával - akár a családban, akár a vendégeink között -, mintha az éppen most divatos ételekkel töltenénk meg tányérjaikat