A gyömörei zsidóság emlékezete

Gyökértelenül hazátlanokká válhatunk, gyökér nélkül nincs se szellemi, se testi frissesség. Az embert gyökerei a múltjához kötik. Aki megfeledkezik a múltjáról, maga is gyökértelenné válik. A múlttal együtt hordozzuk annak minden jó és rossz pillanatát, okos döntéseink, boldog perceink örömét, de velünk vannak a hibáink és az ellenünk elkövetett vétkek, bűnök terhe is. A bűnösnek és áldozatnak egyaránt ápolnia kell a hajdan volt dolgok emlékét, hogy a történelem egyes rossz lapjai nehogy megismétlődhessenek. Nagy Erzsébet helytörténeti írása zsidó embereket, zsidó családokat idéz meg - teljesen tárgyilagosan. Annak a Kispalesztina néven is ismert Gyömöre zsidó lakosainak emlékkönyvét írta meg, ahol az ott élő lelkek 25-30%-a tartozott a zsidósághoz, ahol nem csupán izraelita iskola, de önálló jesiva, hittudományi iskola is működött 1851-től egészen 1943 végéig. Nagy Erzsébet nem sajnálta a fáradtságot, hogy átkutassa a levéltárakat, és elbeszélgessen azokkal a gyömöreiekkel, akik hajlandók voltak személyes visszaemlékezéseikkel segíteni művének megírását - köszönet érte...