Állástalan táncosnő - Összegyűjtött versek 1980-2006

Az élet, kérem, az nem tánctanfolyam
Mindannyian Kemény István zakójából bújtunk elő mondtam egyszer, nyilván valamennyire elfogultan is. Ma sem gondolom másként, csak óvatosabban fogalmaznék: alig tudjuk kivonni magunkat hatása alól legalább két, de inkább három költőgenerációt érintett meg és befolyásolt munkássága, melynek minden korszaka revelatív. Ugyanis Kemény újabb és újabb szabadságfokokat hódít meg, és csábítja is olvasóit ezek felé más kérdés, hogyan tudunk élni vele. Pályája elején tudatosan és felszabadult játékossággal építette versvilágába a különböző mítoszokat, legendákat vagy akár a sci-fik kellékeit, majd lassanként saját mitológiává gyúrta össze őket, és egyre fesztelenebbül lett képes banálisnak ható mondatokat verssé formálni, vagy ahogy máig is tud és mer szándékosan verset rontani: ezek a gesztusok mind a szabadság elemi igényéről és teljes megéléséről szólnak. Most pedig kezünkben tarthatjuk ezt a versgyűjteményt, mely Kemény István minden 1980 és 2006 között született versét tartalmazza szigorú kronológiai rendben. A versek első változatának keltezését alapul vevő sorrendiség pedig az eddig ismert kötetszerkezetekkel szemben egy merőben új narratívát is felmutat, egy új történetet mesél el az újraolvasás lehetősége itt egy új olvashatóságot is jelent.