Esterházy Péter

Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal a kardozós* változat Oszt modern? Posztmodern.** Vagy ki tudja? Talán. Kard ki kard. Vagy hüvelybe kard?**** Száz oldal? Ha elfogadjuk az író számozását, igen. Bár néha megáll az idő, ilyenkor kapunk öt nyolcvanegyedik oldalt. Vagy a könyv közepén több utolsó előtti, sőt utolsó utáni oldalt is, ami az író szerint ugyan értelmezhetetlen, nincs, de mégis ott van olvasható.***** Sőt van néhány előző és előzőt megelőző oldal is. Higgyük el a szerzőnek, az utolsó számozatlan oldal valóban a századik. Néha annyira belekeveredünk a lábjegyzetekbe, már nem is tudjuk, lábjegyzetet olvasunk vagy főszöveget, néha mintha csak azért volna a főszöveg, hogy legyen mihez lábjegyzetet fűzni. Bár miért ne lehetne egy üres oldalhoz is lábjegyzetet fűzni. Egyszerű történet? Igen, ha valaki nagyon akarja, össze tudja rakni azt a bizonyos egyszerű történetet. De akarjuk-e? Persze nem vesztünk vele, de nem is olyan fontos. Élvezzük inkább a szöveget és engedjük szabadjára gondolatainkat. Hogy egy kis személyes színt is vigyek bele, olvasás közben néha hangosan felnevettem. Miután ez néha a vállalati üdülő stégjén történt, a körülöttem napozók enyhén furcsán néztek rám. Árva hazánk nem senyvedhet tovább. E. P. közlése szerint ezt a 17. századi mondatot amely egyébként megtalálható a regényben is egy 21. századi tüntető szájából hallotta. (Csak úgy zárójelben jegyzem meg, nemrég háttérzajként hallgatva a tévét, egy talán turisztikai műsor kommentátora szájából hamisítatlan 19. századi mondatok hangzottak el. Állítólag saját gondolatok.) Van némi pikantériája, ha egy 17. szereplő szájából közismert 20. századi szöveget hallunk. Tudjuk, hogy nem ismerhette, de az olvasó számára mindjárt több értelművé válik a szöveg. Vessző. Örülni.

Plusz egy fejezet melyben Esti Kornél sosem akar véget Sóhajtani kéne egy nagyot, sóhajtott Esti és a sóhajtása akkorára nőtt, hogy magába kebelezte az egész irodalmat, filozófiát meg az olyan esztétikai izéket. De aztán a sóhajtás nem akart leállni, nyúlt mint az a bizonyos rétes, benne koncentrált esterházy töltelékkel ragacsosan az intertextualitástól , míg végül Esti, aki ekkor épp világmindenség volt, magába nyelte ezt az egész nagy sóhajtás-rétest. F...a volt, csak meg ne hajtson!, törölgette szája szegletét Esti Kornél, miközben épp leküldött egy napsugarat Esterházy Péter buksi fejére.

Nem igazán jöttünk mi össze.

Ez nagyon jó! Ezt olvassátok el, de nem érdemes futva, rohanósan! Csak szép nyugodtan, esetleg kertben...:-)

Szerintem jó, érdemes forgatni, néha bele-belelapozni....

Tipikus akadémista irodalom, azaz nem azért írták, hogy mi megértsük... Pedig én magyar szakos is voltam. Úgyhogy nem értem, kinek is írták valójában.

saját maga sem tudja ,hogy mit ír le,de mások mégkevésbé

Ajánlom mindenkinek!

Eszterházyt befuttatták mint egy rocksztárt, de valójában alig-alig tekinthető írónak. Az a dolga, hogy segítsen lebontani normáinkat. Nem azért ír érthetetlenül, mert olyan okos és mi vagyunk buták, hanem mert nem nehezen sikerül neki értelmes, összefüggő mondatokat alkotni. Higgyék el, így van ez. Magam is író lennék..

Nem értem. Nem értem. Nem értem. Sokan írják azt, hogy nem értik Esterházyt. Nost nehéz is ha az ember nem tud gondolkodni emberül. Ugyanis hézköznapi történetek vannak megírva nagyon jól, és ez a könyv nem nehéz (nem azért mert vékony) nagyon jól lehet olvasni és vicces. Viszont, ha a Szív segédigéit elolvassák megtudják ki is az az Esterházy. Szerintem, és nekem sosincs igazam.

Esterházyt eddig nem szerettem, nekem túl rapszódikus. A futballt viszont imádom, ezért gondoltam, most végre megszeretem az írót. Nem sikerült, a felénél abba kellett hagynom, sajnálom...

Én szeretem ezt a könyvet. Esterházy sokat tud a nőkről. Ez kiderül a Hrabal Könyvéből is. Ezt a könyvet nem kell egyszerre végigolvasni.

Esterházy keveset tud a nőkről. Ezt ő is sejtheti, ezért vékony a könyv, de ettől még nem érdemes végigolvasni.

Meg fogom venni! Kincs lesz könyves polcomon!

Érdekes módszer. Én először elolvasom az impresszumot, hogy megtudjam, mikor irták a művet. Aztán az első sorokat. Aztán gyorsan végiglapozom az egészet a közepéig és minden oldalon elolvasok egy akkora részt, amekkorrát átfog a szemem. Aztán középen csak van valami. Ha mégsem, a végére lapozok és elolvasom az utolsó bekezdést. Ezzel a teljesen szimpla módszerrel is meg lehet ismerni valahogy egy anyagot. De az ön módszere persze ősibb. Üdv.

Egy kiváló író őszinte vallomása. Megrázó, elgondolkodtató. Ajánlom mindenkinek, aki ebben az országban él.

E.P. ezzel a könyvével ismét kézzelfogható bizonyítékát adta zseniális író mivoltának, melyet csak emberi nagysága múl felül. Meghajtom a fejem ESTERHÁZY őszintesége és tisztasága előtt.

Ez az én első Esterházym. Bár ő azt ajánlja, hogy először a HC-t olvassuk el, én ezek után lettem kiváncsi rá. Mire jó egy pünkösdi hosszú hétvége...

Egyetlen nap alatt olvastam el (ma) - nem csináltam semmi mást; enni sem ettem (kizárólag ásványvíz magam mellé készítve), csak a szöveget olvastam, mintegy újrateremtve magamban a fájdalmat ("ami a transzcendenst keresi") - újra (először) átélve azt, amit E.P. élt (él) át. ö k S most üressé váltam, és örülnöm kéne, hogy ma ma van, és nem tegnap vagy mondjuk 30 évvel ezelőtt. Események, melyek még a mai napig (és ki tudja, vajon meddig) érezetetik hatásukat: "minden harang, melyet valaha megkongattak a Földön, zúg még valahol messze az elhaló fénysugarak mentén..." Köszönöm a könyvet.

Mindenkinek ajánlom, aki szeretne mindent megtudni a reinkarnációval, a regressziós hipnózissal, és a halálközeli élménnyel kapcsolatban, ráadásul ezt a tudást nem száraz szakkönyvek, hanem egy valóban izgalmas regény keretei között szeretné megszerezni. Remélem, a szerző következő könyve is legalább ilyen jóra fog sikeredni!!!

Nem lehet letenni a könyvet. Egy kicsit hozzá kell szokni, mint minden Esterházy műhöz. Nem lehet kihagyni!

Ő 9 évig írta. Én szeretném ilyen sokáig és lassan olvasni. :-)

Nagyon jó ötlet, hogy bele lehet olvasni, de sokkal több könyvet kellene így felrakni!