Europol és Jogállam - Biztonságunk ára

Miért tartom fontosnak azt a gondolkodásmódot, amit a szerző, Holé Katalin értekezése tükröz? Azért, mert abban egy olyan új hangot vélek felfedezni, ami a szakirodalom nyugat-európai forrásaiban mindig is jelen volt, de a bűnüldözés határokon átnyúló összefogását méltató hazai kutatásokból valahogy hiányzott. Ez pedig a bűnüldözés értékalapú interpretálása. Az a műgond, amellyel a bűnüldözés és a büntető igazságszolgáltatás országon belüli intézményeit vizsgáljuk, az a figyelem, amelyet az eljárási garanciákra, a törvényesség biztosítására fordítunk, az aggodalom, amellyel feltárjuk mindazokat a nehézségeket, amelyek az igazságnak a büntetőperben történő megállapítása előtt tornyosulnak, mintha eltűnne akkor, amikor a nemzetközi kriminalitás elleni harc új intézményeiért lelkesedünk. A nemzetközi szervezett bűnözés léte, és különösen a terrorizmus olyan fokú fenyegetést jelentenek, amelyekkel szemben sokan megkérdőjelezik a jogállami büntetőjog hatékonyságát. Ezzel szemben, ha csak a 2001. szeptember 11. óta eltelt időszakot elemezzük, akkor is állítható, hogy az európai polgári fejlődés eredményeként létrejött humanista elvekre alapozó kriminálpolitika nem vált korszerűtlenné. Amiként azt az Alkotmánybíróság határozata kifej tette "... alkotmányos jogállam a jogsértésekre csak jogállami módon reagálhat" [11/1992. (III. 5.) határozat]. Holé Katalin azt vizsgálja ebben a munkájában, hogy vajon az unió maga megfelel-e az alkotmányos jogállami követelményeknek, és miként engedelmeskedik ezeknek az elvárásoknak az Europolban megtestesülő nemzetközi rendőrségi együttműködés. /Finszter Géza az MTA doktora/