Pufajkások

Az 1956. október 23-án kezdődött forradalom leverése október 30-án vette kezdetét a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya együttes ülésén, ahol "a magyarországi ellenforradalom" leverése képezte a fő napirendi pontot. Bár a határozat végleges formában történt rögzítése 31-én délelőttre tehető, abban már egyetértés született, hogy a Budapestről kivont, valamint a szovjet-magyar határ felé vonuló csapatok mozgását le kell állítani. A fővárost 30-án elhagyó erők 25-30 kilométeres menet végrehajtása után letértek az utakról és beásták magukat. A hadsereg és a KGB egységei védőszárnya alatt távozott ÁVH-s és más rákosista, sztálinista tisztekkel, pártfunkcionáriusokkal közölték, hogy nem fogytatják a menetet, mivel néhány nap múlva visszatérnek és leverik az "ellenforradalmat."
A moszkvaiak 31-e döntését elsőként az éppen hazautazás előtt álló Liu Saó Csinggel, a kínai külügyminiszter helyettessel közölték, majd november 1-jén a lengyel és a német, 2-án a bolgár, román, csehszlovák vezetéssel. 2-án éjjel pedig Titóékkal, Mindenki egyetértett és boldog volt, hiszen a magyar példát bizonyosan követték volna más elnyomott népek is.
31-én kora délután a Záhonynál álló mintegy 15 km hosszú katonai oszlop egyszerűen hátraarcot csinált az úton és megindult visszafelé, szabaddá téve az utat a Kárpátukrajnában várakozó hadsereg számára. Románia felől is átlépték a határt a csapatok és az országban lévő 2. különleges hadtest egységei is megindultak a magyar repülőtere és laktanyák irányába, hogy november 3-án hajnalig befejezzék a helyőrségek körülzárását. November 2-án Konyev marsall, a VSZ tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka Szolnokra rendelte a magyarországi hadműveletek végrehajtásában bevont magasabb egységek parancsnokait és "...3-án éjjel 02 órakor megkapták a direktivát és a jóváhagyott hadműveleti tervet... kitűzte számukra a harci feladatot: számolják fel az ellenforradalmi zendülést..."