Sünödi és a trallalla

Olykor kijön belőlem az állat.
Sünödi akkor jelentkezett, amikor a legnagyobb szükségem volt rá, felnőtt életem legnehezebb időszakában. Zúzódtam, és zúztam másokat is, ettől aztán ismét csak zúzódtam. Sünödi megértően viselkedett. Osztozott minden bánatomban, bűntudatomban és boldogságomban. Mert ez is volt bőven, adtak az istenek. Hasonlított is hozzám, meg nem is. Melankolikus volt, de csöppet sem indulatos, bízott magában, mégsem nézett le senkit. Szerettem, mert megértette a bűneimet, de nem gyakorolta őket.
És most itt beszél Önök előtt. Pont olyan, amilyennek elképzeltem, és azt reméli, szeretni fogják. Ezt tőlem örökölte. Demény Péter