Színház és/vagy dráma

Olvasható, hogy jelentős nagy dráma csak bizonyos korszakokban születik. Általában a válság-korszakokban. Ha ez így lenne, az utóbbi három-négy évtizedben igen nagy, mindenkit megrázó drámáknak kellett volna születniök. Nem így történt. Olvasható, hogy a színház a 20. század elejétől - más és más okokból (hangosfilm, rádió, televízió, a kommersz darabok eluralkodása stb.) - válságban van. Azonban ezeken a helyzeteken a színház túljutott. Ami manapság válságban van, vagy legalábbis erősen problematikus, az az írott dráma és a színház viszonya. A dráma szövege meghatározója-e az előadásnak, vagy az előadás a fontos, értékes és csak az számít? Az mindenképpen látható és érzékelhető, hogy a színház iránt sokkal nagyobb az érdeklődés, és művészileg is magasabb szinten van, mint az írott dráma. Általánosságban, persze. Jelöli ezt, hogy meglehetősen sok drámaíró van, aki nem drámát ír, hanem előadásszöveget; és meglehetősen sok rendező van, aki az irodalomban kanonizált drámákat is csak előadásszövegnek tekinti. Úgy kezeli, hogy nem az írott szövegből meríti a színpadi játékot, hanem saját magából. Az írott szöveg és az előadás viszonyának van egy, a rendezés mindennapjaiban létrejövő viszonya, ami a konkrét előadásokban jelenik meg. A 20-as, 30-as években létrejött előadások azonban ma már nyilvánvalóan nem tekinthetők meg. Azt pedig tudjuk, hogy a színházkritika általában is meglehetősen bizonytalan az előadások konkrét rendezői és színészi megvalósításait illetően. Azonban nemcsak ezért nem vállalkoztam a címben megjelölt téma ilyetén vizsgálatára. Fontosabbnak, konkrétebbnek, karakterisztikusabbnak tartottam (tartom) az elméleteket, az erre vonatkozó elméleti munkákat. Ezért ezekről írtam. Az írott dráma és a színház alakulás-történetének menetrendjét nem bontottam fejezetekre. Noha ez sem megszakítások, törések nélküli, nem lépésről lépésre, egymásba kapcsolódva történő folyamat; gondolatilag-elméletileg mégis összefüggőek a csomópontok.