Múltidőben - Visszaemlékezés

A kötet első részében gyermekkorának, ifjúságának emlékeit idézi fel a szerző. Győrben a biztonságos, polgári környezetben töltött gyermekkor (1931-1944), Tatán a háborús évek borzalmai és kalandjai, majd a kommunista hatalomátvétel évei (1944-1949), barátok, tanárok, az akkor már kihalásra ítélt cserkészmozgalom formálják a kiskamasz és hamarosan érettségiző nagydiák egyéniségét. A piarista rend növendékeként Budapesten eltöltött évek (1949-1953) csak két tragikus sorsú növendéktársra való emlékezés vetületében jelennek meg. Ezek a nekrológ jellegű írások a kötet végén kaptak helyet. Az ELTÉn folytatott tanulmányok (1953-57) már a későbbi tudományos életforma megalapozását hozták, de az akkori Bölcsészettudományi Kar légkörének vázolása, jó és kevésbé jó tanárok bemutatása, az ötvenhatos forradalmat megelőző és a forradalom heteiben történt események megidézése mozaikköveket jelentenek a Kar történetéhez is. Az egyetem befejezése után a szerző első munkahelye az Országos Széchényi Könyvtár volt, még a régi épületében, a Nemzeti Múzeumban. 1957-ben, a forradalom után, még folyt ott a munkatársak politikai megrostálása, de még jelen voltak a háború előtti idők nagy könyvtáros-egyéniségei is, akik mintaszerű, követendő szakmai és emberi magatartásformákat közvetítettek.