Kertész Imre

Nem hiába Nobel-díjas.

1944 tavasza: a 20. századi magyar történelem legsötétebb fejezete kezdődik. Köves Gyurit, a zsidó fiút, a Csepelre tartó buszról leszedi a magyar csendőrség. A riadt srác több ezernyi zsidóval együtt a budakalászi téglagyárban találja magát. Innen indulnak, a magyar kormány és a nácik cinkos egyezménye alapján, a marhavagonok a koncentrációs táborokba, hogy borzalmas kálvária után megsemmisítsék rakományukat -- zsidó, cigány, ellenzéki vagy éppen homoszexuális honfitársainkat. Köves Gyuri fokozatosan süllyed a haláltáborok borzalmas világába. Kertész Imre mesterien növeli a feszültséget, mert mindvégig kísérti az olvasót az emberséget elemésztő náci pokol, ugyanakkor a csendben szemlélő fiúban mégis megmarad az Ember. Köves Gyuri gyermeki kíváncsiságát, kívülállóságát mindvégig megőrzi, sőt megtalálja a szép pillanatokat is a megsemmisítő táborok felfoghatatlan életében. Köves Gyuri csodával határos módon átvészeli a haláltáborokat, mert beletörődik a sorstalanság végtelen sodrásába. A náci ámokfutás végén Köves Gyuri ismét a rommá lőtt Budapesten poroszkál nincstelenül és sorstalanul -- de Emberként. Kertész Imre figyelmeztetése még most is időszerű: bármikor, bárkit leszedhetnek a buszról" és újra elszabadulhat az őrület.

6.-os koromban apa feltételül adta, hogy csak akkor nézhetek Jóbarátokat, ha megnézem a Sorstalanságot. Azóta félévente megnézem, és végre eljutottam oda, hogy el is tudom olvasni. Ami viszont megdöbbentett, hogy milyen könnyű, s néha az olvasás közben olyan érzésem támad, mintha a film teljesen félreértette volna a könyv valódi témáját. Ez a történet, nem tudom miért, valószínüleg már örök kedvencem marad...

Nagyon jól megírt könyv, érdekes stílusban, szépen és választékosan, tárgyilagos stílusban ír Kertész Imre a történésekről. Egyedülálló mű és nem csak a leírtak miatt, hanem mert nagyon sok gondolatot ébreszt, nehezen szántam rá magamat a mű elolvasására, de megérte. Mindenkinek el kellene olvasni.

Nagyon tetszett,de nagyon nehez konyvnek tartom..

Mi éppen akkor szigorlatoztunk kortárs magyar irodalomból, amikor Kertész úr megkapta a díjat. Egyből tétel lett belőle. Mi tiltakoztunk, mert, habár természetesen addigra már mindannyian lóhalálában elolvastuk a művet, nem értettük, miért kell most hirtelen tanulni róla, mikor előtte meg sem említették sem az írót, sem a művét, még csak egy félmondat erejéig sem. Sajnos, ez a magyar mentalitás: ha valaki díjat kap, azonnal elkezdjük "sztárolni", egyébként meg megmaradunk a jól bevált, unásig recitált Petőfinél meg Móricznál. A regény ettől függetlenül megéri, hogy még sokáig forgassák. Az én kedvenc művem Kertésztől egyébként a Kaddis egy meg nem született gyermekért.

A könyv eleje nagyon unalmasan idul!Aztán a közepétől kezd érdekessé válni! Szomorú történet egy fiúról akinek fogalma sincs, hogy miért kell elmennie Magyarországról!Önveledten él, nemtudja miért van rajta a sárga csillag, szerelmes lesz... És egyszercsak minden végetér... Mindent itt kell hagynia amit szeretett, a családját, a szerelmét és a Hazát! E könyv bepillantást enged abba világba amit mi nem ismerünk személyesen!Csak a történelem lapjai mesélnek róla!De ebben a könyvben olyan remekül leírta az író a fiú sorsát, hogy az ember beleéli magát! (Ez persze csak Én véleményem)

Kötelező olvasmánnyá tenném... Egy olyan világba enged betekintést, amiről a történelemkönyvek nem beszélnek -az áldozatok gondolatvilágba. Jó könyv, irodalmi szempontok és olvashatóság szempontjából is. Bár olvastam jobb könyvet is de megérte elolvasni. Nekem azért Nobel-t nem ért, de ez csak az én véleményem. Mindenesetre élmény volt!

Nagyon tetszett, sok a filozófikus kérdés, amit felvet és nyitva hagy. Kertész egy nagy tudású, hiperérzékeny ember, nem csoda, hogy a mai Magyarországon nem találja a helyét, sajnos igaza van. Érdemes elolvasni, kedvet csinál a regényeihez, amelyek útvesztőiben érdemes bolyongani, de sokszor el is veszünk benne.

Nagyon nehezen olvasható és ételmezhető regény,de a mondanivalója is borzalmas amit nagyon nehéz megfogalmazni... Senki sem várhatja el,hogy olyan könnyed legyen a regény mint mondjuk a Harry Potter küönyvek,mert a mondanivalója sem könnyed...Ha egy regény a holocaustról szól annak pont ilyennek kell lennie. Szöryűnk és somorúnak. Ez egyáltalán nem egy vidám téma...

Nagyon nehezen szántam rá magam a könyv elolvasására, de végül is örülök, hogy mégis megtettem. Úgy érzem, hogy mindenkinek el kellene olvasnia és talán akkor rájönnének az emberek arra, hogy meg kell becsülnünk azt amink van. Hiszen ezek az emberek, akik ezekbe a táborokba kerültek azért mert "mások", mint mi, embertelen körülmények között éltek éveken keresztül. És mi (legtöbbször gyerekek) azt nem tudjuk elviselni, ha nem azonnal kapjuk meg amit szeretnénk. Nem értek egyet azokkal az emberekkel akik nem tartják embernek a zsidókat, véleményem szerint őket kellene ilyen táborokba küldeni, hogy megtudják és megtanulják azt, hogy nem szabad gyűlölni egymást. Mindenki egyenlőnek született. Ami a legjobban megdöbbentett az az, hogy hogyan bántak azokkal az emberekkel akik onnan visszakerültek. Úgy gondolom kijárt volna némi tisztelet neki, hiszen túlélték azokat a szörnyű megpróbáltatásokat. Ha valaki egy kis emberséget szeretne tanulni olvassa el a művet! A környezetemben mindenkinek ajánltam már, hogy olvassa el, nem veszt vele semmit, sőt csak nyer! Kertész Imre megérdemli az irodalmi Nobel-díjat!

Süstike vagy ki vagy annyira bunkó és tudatlan vagy, mint a föld!!!

Tulajdonképpen, az elején nem tetszett, mert mindent annyira részletesen írt le, hogy muszáj volt letennem egy időre... Aztán megváltozott a véleményem! Igazából az fogott meg, hogy nem a koncentrációs táborok borzalmait meséli el, hanem megpróbálja természetesnek mutatni, és azt leírni, hogy bizony ennek jó oldala is van! Főleg ez tetszik benne! Nem a vérengzést olvassuk, hanem azt, ahogy a főhős leírja érzéseit, tapasztalatait, és olykor a táborok szépségeiről számol be!

Megdöbbentő!!! Sokat olvastam a holocaustról, de ez szinte minden ismeretemet felülírta. Nem azért, mert embertelen és jogtalan, ami megtörtént a szereplőkkel. Az is látszik, hogy mindenki tudott vagy sejtett valamit, hogy mi lesz ezeknek az embereknek a sorsa. A fasiszták hideg, rideg, ipari célszerűségéről olvashattunk más művekből is, de azok is rettenetesek számomra, akik behunyták a szemüket. A hazatérés sem jobb, mint a szenvedés, mert elvenni mindent egy embertől, a bajban kitaszítani nem csak háborús körülmények között bűn, hanem a béke első napjaiban is. Megértem Kertész Imrét, hogy „Gyűlölet” az első reakciója. Jónéhány Nobel-díjas regényt olvastam, melyek tartalmára ma már nem is emlékszem. Erre viszont örökké emlékezni fogok. 5*

na leállni..nem véletlenül nobeles.5napocska

Szerintem nem jó.Csak azért lett Nóbel-díjas,mert jókor írta meg ezzel a témával kapcsolatos könyvét.A csapból is a holokaust folyik!Unalmas,annyira nem jó,amennyire magasztalják...

Amilyen könnyű olvasmánynak tünik éppen olyan nehéz ez a mindössze 160 oldalt kitevő műremek, amelynek olvasása közben úgy éreztem hogy Kertész Imre kicsit eltudott távolodni egy bizonyos mértékig A.-tól, de azért ha meg is maradt legalább emlités szinten, akkor is, ezt a könyvét érzem igazi kiforrott regénynek, és megvallom őszintén, jobban elnyerte a tetszésemet mint a numeró unó Sorstalanság. Néha nem is lehet eldönteni hogy ki az író, Kertész, Keserű, Vagy Bé, és ez sok dimenzióssá teszi a nem bonyolúlt történetet. Én 5ös alát adok.

Keves konyv van, ami ennyire elgondolkodtatott es magaval ragadott. Nem nehez olvasmany ellentetben a hirevel, es nem artana ezt megtenni kotelezonek sok masik helyett. Emberseget tanitana.

Nagyon Jó

Amikor a barátnőm kölcsönadta, csak annyit mondott: "Kertész Imre kritizálja a Magyarokat. NEm jó könyv". Én ezt nem fedeztem fel benne. Lebilincselő mű, nagyon érdekes és tanulságos. ÉRdemes elolvasni.

Hát ez a korai mű még elég gyengére sikeredett...

Nehezen értelmezhető mondatok, nagy odafigyelést igénylő mű. Sokszor elvész a részletekben, ami jelentéktelen dolog, viszont vannak olyan fontosabb dolgok is, amit elnagyol.Ajánlom mindenkinek!

szerintem jó könyv...érdekes, és nem olyan cionista szenny mint a többi hasonló jellegű könyv.Bár zsidó az irója, ettől még nem elfogult.

Kertész Imre helyettem is írta műveit. Ha lenne tehetségem én is így írtam volna.

Nem. Ez egy új könyv. Nincs szó tetraológiáról. Ha egy ember ködmönsárga-földbarna stilusról égszinkékre vált, akkor bűn letetraológizálni. Végre egy könyv, amely miatt hamarosan bemegyek egy könyváruházba is vásárolni. Ez a könyv fordulat. Örülök.

Ant-ológia. Ide-ológia. Tetra-ológia. Szerintem. Nincsenek véletlen hibák. Vegyük úgy, hogy ezt a fórum oldalt felülről lefelé kell olvasni.

Olvastam már sokkal jobb könyveket, de ennek nem az a lényege, hogy engem elszórakoztasson. Viszont, nem tetszik az, ahogy leírja a dolgokat... azért, mert ez nem "szórakoztató irodalom" még lehetne jobban megírva...Viszont mindenkinek érdemes elolvasnia. Nekem semmi közöm a Holocausthoz, a családomnak sincs... de így is nagyon szomorú ez az egész. Viszont! Nagyon jól lett befejezve, és ez minden könyvnél nagyon fontos.

Nagy érdeklődéssel kezdtem hozzá a könyv olvasásához, és minél mélyebben magával ragadt, annál elgondolkodóbb lettem. Rejtett érzelmeket boncolgat, segít másokat és magunkat is jobban megismerni. Az elszalasztott lehetőségek, a rossz út választása sok elmélkedésre ad okot. Nekem sok érzelmet közvetített, ami egész biztosan kihat majd az én döntéseimre is.

Nagyon újszerű. Valószínűleg akkor is elolvastam volna, ha "átlagos" holocaust mű lenne, de nem az. Az egyszerűsége miatt igazi túlélési kézikönyv. Mindenkinek ajánlom, sokat lehet tanulni belőle, hisz "az ember nem azért született, hogy legyőzzék".

Nekem a nagymamám ajánotta, még a Nobel-díj előtt. Nagyon tetszett, és nagyon szomorú volt. Érdekes, hogy a korosztályomban szinte senki (15 év), és még a felnőttek közül is kevesen hallottak a Nobel-díj előtt Kertész Imréről. Elhiszem, hogy nem olvasták, mert tényleg rémisztő néha, de úgy látszik tényleg a németeknek köszönheti a díjat. Nem értem, hogy Magyarországon, miért nem terjedt el ennyire a könyv.

Igen kértem, mostmár egyre biztosabb, hogy korunk igényli a múlt megismerését. legyen szó akár emberi sorsról történelmi viharokba ágyazva, vagy tőrténelem mentes lelki vivódásokat tartalmazó emberi életet bemutató irodalmi alkotásról.

Szégyen nem szégyen, de a Nobel-díj kapcsán kezdtem a könyvet olvasni.Gratulálok a LIBRI-nek, mert gyorsan és pontosan küldték a könyvet. Megtaláltam azokat a sorokat, amiért a Nobel-díjat kapta!!! Ne kiragadva olvassák el, de ha odaérnek igazat fognak nekem adni!!! 196-197-198. oldal!!! Az értő olvasáshoz számomra az kellett, hogy meghalgassam a vele készült riportokat a rajongó, a fricskázó, az értő riporterekkel !!! Utána olvasni igazi beleérzést jelentett. Ottvagyok vele apja búcsúztatásán. Fejtem vele együtt a követ stb. és megtanít arra nincs olyan nehéz helyzet, amiből nincs kivezető út a túléléshez.

Őszinte sajnálatomra tegnap tudtam meg, hogy van egy író akit Kertész Imrének hívnak borzasztóan szégyellem de ki hibája ez, talán az enyém, vagy a tanároké, vagy,az írótársadalomé. Azért jöttem ma akönyvtárba, hogy kikölcsönözzem a könyvet, és majd akkor írok véleményt. üdvözlettel: Judit

Mostmár Nobel-díjas!!! :-)))