Varga Csaba Béla

Nem lenne rossz ez a könyv, csak éppen semmi olyan nincs benne, amit eddig már ne olvashattunk volna többször is, sokkal jobban és bővebben megírva akár Tenzing Norgay "saját" könyvében (A Himalája fia), vagy Fritz Rudolph könyveiben (Csúcsok istenek nélkül, A Himalája tigrisei), vagy a többi, 1996-os "Everest-tragédiáról" szóló bohózatban. Jamling egyébként is max. középszerű hegymászó, ha egyáltalán annak lehet nevezni, úgyhogy még rendkívüli teljesítményekről sem fogunk olvasni. Szerintem inkább érdemes "leporolni" azokat a régi, de remek könyveket...

Aki olvassa nojcsi37 véleményét, az legyen tisztában vele, hogy tudni fogja a csattanót.

Sokkal részletesebb mint a belőle készült film (de eleve sokkal régebben is íródott), a film csak a lényegi elemeket ragadta ki a könyvből, így rajongóknak mindenképpen ajánlom!

Nagyon kedves kis könyv! Aranyos rajzokkal, érdekes történettel a kis sárkányról és barátairól. A sorozat minden darabját megvettük már.

A sorozat újabb kötete is nagyon tetszett a gyerekeknek. Kedves rajzai igazán élvezetessé teszi a kis sárkány meséjét. A 4 éves is élvezte.

Először Ausztriában találkoztunk a kötet egy tagjával. Kedves rajzai azonnal megfogták a gyerekeket. Megvettük itthon is. Nekünk tetszett a könyv, szeretjük a Kókusz Kokó sorozatot!

Nagyon kíváncsi vagyok rá... A szórólapon keltette fel a figyelmemet, aztán megnéztem Goodreads-en: a legtöbben 4 csillagot adtak rá az 5-ből, de valaki csak 1-et (többen), mert állítása szerint bealudt rajta, de olyan is volt, aki egyenesen imádta... A borító tényleg nagyon vonzó, a történet is, végre valami más, futurisztikus sci-fi (bár nem vagyok oda a science fictionökért alapjáraton), szerintem az ismertető(k) alapján mégis olyan, mint ami tényleg megtörténhetne ebben a bolond világban, és tényleg ez lenne az emberiség jövője. Még gondolkozom, előrendeljem-e, de nagyon kíváncsi vagyok :)

Mostanában egyre-másra jönnek ki a posztapokaliptikus regények. Olyan divatja lett, mint Harry Potter idején a varázslóknak, vagy a Twilight-mánia alatt a vámpíroknak és vérfarkasoknak. Van amelyik jó, van amelyik kevésbé. Az embernek mindig akad egy aktuális kedvence, amihez aztán akarva-akaratlan a többit is hasonlítja. Nekem ez Justin Cronintól: A szabadulás. Nos, a Hamvak ennek a könyvnek az ifjúsági változata! Zseniális! Végre egy történet, ahol a katasztrófa első pillanatától nyomon követhetjük az eseményeket, nemcsak egy már állandósult borzalomba csöppenünk bele, ahol valamikor a múltban történt valami. A könyv első felében nagyjából ki is derül, miért lett vége a világnak, kik élték túl, és kik alakultak át. Az írónő hobbijában (műkedvelő sebész) és szakmáiban (gyerekpszichiáter és légierő őrnagya) szerzett ismeretei nagy előnyére válnak a regénynek. Néhol talán túl naturálisak a marcangolások leírása, de ez felfogható a műfaj sajátosságának. Egy jó horrorhoz vagy világvégés sztorihoz kell egy kis idegborzolás, mészárlás amennyiben az jól van megírva, és jelen esetben nagyon is jól van megírva! A cselekedetekből megismerjük a karaktereket, hogyan alakul nyomás alatt az emberek jelleme, milyen tulajdonságokat hoz ki a félelem: hős leszel, diktátor, áldozat vagy gyilkos? Nem tudom, az írónak vagy a fordítónak köszönhetjük a sok kislány-nagylány szókapcsolatot, de a végére ez szerencsére elmarad. Sajnos a sztorinak egyértelműen nincs vége, a folytatásra még várni kell. (Azért remélem, a szerelmi szál már nem bonyolódik és sokkal több zombis rész lesz benne!)

Az utóbbi időben sajnos nagyon kevés időm jut olvasni. Vagy csak rossz könyveket veszek a kezembe? Nem tudom, de az biztos, hogy a Tisztákkal nagy bajba kerültem. Ugyanis a kevés szabadidő ellenére nem tudtam nyugodtan letenni, viszont olvasni is szörnyű bizonyos értelemben. Mint ember, én mindent kívülről, szenvtelenül szemlélek, emellett vizuális alkat is vagyok. A Tiszták elképesztő részletességgel jeleníti meg azt az iszonyatos világot, amiben Pressiának fel kellett nőnie, és könyörtelenül beszippantja az olvasót, még egy olyan embert is, mint én. Amit Pressia természetesnek, megszokottnak vesz, az számunkra a tömény borzalom. A tartalmat olvasva valami ködös, "lightos" világra számítottam, itt-ott valami zombiszerű mutánssal, de ahogy haladtam a könyvben, egyre több iszonyat jelent meg előttem. Az objektivitásom sem segített. Nem sirattam meg ugyan semmit és senkit, nem rándultam össze olvasás közben, de ahányszor csak szünetet tartottam, előttem lebegtek a képek, és a vége felé közeledve észrevettem, mennyire közel kerültek hozzám a szereplők. Mintha a kis csapattal menekültem és harcoltam volna, minden veszteségük után sajgó ürességet éreztem, minden apró örömük szinte eufóriával töltött el. Még most is, hogy befejeztem a könyvet, érzem azt, amit már nagyon régóta nem: hogy ellátogathattam egy másik világba, élhettem egy másik lény életét. A különös lényeket pedig kedvem támadt lerajzolni. Szörnyű világ, elképesztő teremtmények, remek karakterek, fájdalmas történet, csodás könyv. Érdemes elolvasni. Nem csak fiatal felnőtteknek, hanem bárkinek ajánlom, aki egyértelműnek veszi az életét. A könyv után kicsit átértékeli az ember a dolgokat.

Tegnap fejeztem be a könyvet és hát el kell mondjam nem kicsit megrázott a történet. Valóban sok volt benne a vér a szenvedés és hát sajnos a halál, de mindezek ellenére nagyon tetszett, nagyon megfogott Pressia, Partrigde és a többiek története. Nekem az elejétől a végéig tetszett és megrázott egyszerre. A könyv olvasása közben akaratlanul is felvetődik az emberben a kérdés, hogy ha egy ilyen szörnyűség bekövetkezne ebben az életben, a mi életünkben vajon ki és hogyan élne túl egy ilyet... Ajánlom mindenkinek.

Az Összeomlás története a kőolajtól való függésünket, és egy ezzel kapcsolatos fiktív globális krízist mutat be több szereplő szemszögén keresztül. Az eredetileg 2008-ban megjelent regény műszaki alapossága néhol igencsak megkérdőjelezhető, bizonyos nézetei felett (peak oil elmélet, megújulók elterjedtsége, a földgáz, mint alternatíva, stb.) pedig már túlhaladt az idő. A modern társadalmunk egyik gyenge pontjára mért csapás plasztikus leírása azonban mindenképpen beindítja az olvasó fantáziáját. Ez vitathatatlanul a könyv legnagyobb erőssége. A történetvezetés nem mondható feszesnek, az író szeret térben, időben elkalandozni. A karakterek egy-két kivételtől eltekintve jellegtelenek, a főhőssel sem tudunk igazán azonosulni. A regény a vége felé kicsit leegyszerűsödik: az embernek az az érzése, hogy a kirakó darabjait néhol csak erőltetve sikerült összekapcsolni. Mindettől függetlenül a bonyodalom lényege annyira magával ragadó, hogy az olvasó nem fog unatkozni, sőt legalább egyszer biztosan elgondolkodik majd: vajon az ő jelenlegi életvitele mennyiben és hogyan függ a távoli országok kőolajmezőitől?

Hát, hol is kezdjem Nem volt könyv a könyvben, de nem bánom Nem volt pasiszerelmem, ezt sem bánom. Viszont volt jó sok kín, szörnyűség, megnyomorított emberek, amiről egy disztópiának szólnia kell. Hiba volt vonaton olvasnom, mert ott sírtam, nem egyszer. Hiba volt a második rész megléte nélkül elolvasnom a Tisztákat, mert most rághatom a kefét, hogy mi lesz a következő részben :) Ez a könyv egy régi érzésre emlékeztetett. Amikor az asztal lapján kitárt kézujjaink között egyre gyorsabb ütemben koppintottuk oda a kés hegyét Egy ember sincs, aki ilyet játszva soha ne szúrta, vagy vágta volna meg magát. Félsz, de csinálod. Olvasás közben rettegtem a leírt világtól, emberi roncsoktól viszolyogtam, tágra nyílt szemmel próbáltam elképzelni az anyákat, megsirattam soha fel nem növő gyermekeiket, Sedge a szívembe lopta magát a megmaradt emberségével. Pedig akár ez is lehet a jövő. Tetszett, belém épült, hacsak lelkileg is, de visszavonhatatlanul :)

Nagyon tetszett. Úgy tudom, hogy ez egy több részes könyv. Mikor várható a folytatás?

Kalandos, vicces kis könyv. Hasonlít Berg Judit Két kis dinójához, de ez is imádni való. Barátságról, összetartásról szól. Alig várjuk a folytatást..

Megrázott, elképesztett, elgondolkodtatott, beszippantott, berágta magát az álmaimba, a gondolataimba, és hálás vagyok a sorsnak, hogy nem kell atomkatasztrófa által sújtott területen élnem a fordítás szókincsbeli hiányosságait nem méltatom, kifinomult nyelvezet nélkül is ötcsillagos könyv.

Valamelyik író egyszer azt mondta, hogy minél többet szenved egy szereplő a könyveiben, annál jobban szeretik őt az Olvasók Azt kell mondanom, hogy ebben a könyvben talán egyetlen szereplő sem volt, akit ne szerettem volna. Sőt! Annyira a szívemhez nőtt Pressia, Lyda, Bradwell, Partrigde és El Capitan, hogy azóta is itt tanyáznak, és nem tudom kiüldözni őket innen! Mert igen. Ez a könyv nagyon hátborzongató, nagyon sötét, nagyon morbid és nagyon meredek! Bevallom, az elején nehéz volt túljutnom. Annyira sok volt a világ leírása, a karakterek, a deformitások, nagyon nehéz megemészteni. De muszáj végigolvasni! Muszáj, mert tudnunk kell, hogy mi is történhet, ha így élünk tovább! És muszáj, mert olyan élményt kapunk, amit még sohasem! Én megemelem a kalapomat az írónő előtt, hiszen ennyire kidolgozott és tudatosan felépített könyvet ritkán olvas az ember. A legkisebb rovaroktól kezdve a bogyós növényekig megelevenedik ez a disztrópikus világ annyira vizuális és élvezhető, teljesen beszippant, mintha Te magad is ott járnál! A történet maga pedig! Elrettentő és nagyon hihető és nagyon .borzasztóan jó! szó szerint!!! :-) És ha már kidolgozottság: annyira leleményes és ötletes dolgokat talált ki Baggott! Teljesen el vagyok hűlve: pl: a rejtjeles beszéd a zárkák között, vagy az anya rejtvényei! Nem semmi! Szóval, ajánlom mindenkinek! Elgondolkodtató nagyon és tényleg kell hozzá lelki erő, hogy elolvassuk! Mert fáj az igazság.

Nehezen vettem rá magam a könyv megvételére..hiszen azért szerintem abban a legtöbb ember egyetért hogy a thriller műfajában nem nagyon tudnak újat mutatni. Aztán elkezdtem keresni a véleményeket a könyvről a neten..nem nagyon találtam...nyilván ez annak is köszönhető hogy elég friss (2012) a könyv:S de végül találtam egy igen meggyőző véleményt aminek a hatására úgy döntöttem elolvasom. Azért is írok véleményt, hogy mások akik szintén ilyen dolgokon gondolkodnak legalább valami kiindulópontot találjanak:) Nos a történet nem rossz...sőt kifejezetten jó..LENNE..ha ne olvastam/hallottam/néztem volna már ugyanilyen eseményeket..és végkifejletet persze:S Ha őszinte akarok lenni a könyvet több minta feléig untam...mindig csak azzal vigasztaltam magam majd mindjárt..mindjárt..csak hát fel kell ezt vezetni..DE könyörgöm nem 360 oldalon keresztül... kb innen kezdett el valami történni is a könyvben...tény hogy innen már nagyon pörgős volt a dolog..le se lehetett tenni..de miért nem lehetett ebből csak egy icipicit elszórni az elején h ne unjam magam agyon:( ha azt akarom megmondani ki vegye meg és ki ne...akkor csak annyit mondanék: 1.) aki már olvasta/látta Dennis Lehanne Viharszigetét...ne nagyon próbálkozzon:) aki látta vagy csak tudja mi a lényeg ebből már rájön a dolog turpisságára is....aki viszont nem olvasta...bátran merem ajánlani a Vérembert:) az tuti h lefordul a székről a végén meglepettségében és döbbenetében:) tehát összességében jó volt..ha nem olvastam volna ezelőtt hasonló könyvet biztos h a mai napig bizseregne a fejem és vigyorogva szorongatnám a könyvet h VÉGRE!!! ami viszont nem tetszett...hát a sok értelmetlen részletezés és kis mozzanat az unalmas 360 oldalon át aminek tényleg semmi értelme nem volt csak a papír fogyott meg a türelmem:S a vaskos káromkodásnak szerintem inkább szól a 16-os karika mint az eseményeknek..bár nem feltétlen gond ez..nagyban hozzájárult a könyv hangulatához a kialakított atmoszférához:) szerintem sok értelmetlen és abszolút felesleges sőt idegesítő dolog volt benne...de azért megbocsájtottam a dolgokat az írónak:) fura de a végén sajnálod a gyilkost:( ha más nem hát legalább ez egy új érzés volt amit még nem tapasztaltam ilyen típusú könyveknél..pedig a Vérember nem volt piskóta:P ami pedig abszolút idegesített..hogy bár a sok apró felesleges részletre és (ismétlődő jelenetekre) sok oldalt szánt az író..a végén a miértre nem nagyon adott választ:S DE elgondolkodtató könyv...van benne emésztenivaló bőven..és az biztos hogy hat a lelkedre és elmédre is:P és összeségében egy 10-es listán talán 7,5-et adnék neki:) Remélem segítettem valamit a bizonytalankodóknak:)

A történetet magát egyszerűen imádtam.Amúgy is szeretem a morbid dolgokat és ez valami iszonyatosan jó volt.A főszereplőket mind szeretem és sokakban kellemesen csalódtam.Pressia,El Capitan és Helmund valamint Bradwell története is nagyon megrázó volt és az egybeolvadás is elég borzasztó.A könyv viszont egyszerűen elvarázsolt.Igaz sok időbe tartott mire kiolvastam , de csak azért mert nem akartam , hogy vége legyen és próbáltam magam moderálni , hogy lassabban haladjak, de így is vége lett.Ha kedvenc szereplőt kéne választani az elég nehéz döntés lenne , de én Bradwellt választanám.Ő volt az aki a legjobban megfogott a történetben és őt szeretem a legjobban.Szóval ismét újabb kedvenc könyvet avatok.Alig várom , hogy magyarul megjelenjen a második része.

A történetet magát egyszerűen imádtam.Amúgy is szeretem a morbid dolgokat és ez valami iszonyatosan jó volt.A főszereplőket mind szeretem és sokakban kellemesen csalódtam.Pressia,El Capitan és Helmund valamint Bradwell története is nagyon megrázó volt és az egybeolvadás is elég borzasztó.A könyv viszont egyszerűen elvarázsolt.Igaz sok időbe tartott mire kiolvastam , de csak azért mert nem akartam , hogy vége legyen és próbáltam magam moderálni , hogy lassabban haladjak, de így is vége lett.Ha kedvenc szereplőt kéne választani az elég nehéz döntés lenne , de én Bradwellt választanám.Ő volt az aki a legjobban megfogott a történetben és őt szeretem a legjobban.Szóval ismét újabb kedvenc könyvet avatok.Alig várom , hogy magyarul megjelenjen a második része.