Szántó Piroska (dedikált)

Részlet a könyvből:

"A pályakép élére mindjárt két korai munka is kínálkozik: Az egyik - vízfestmény - természetesen az "otthoni házat" örökíti meg (1927-ből vagy 1928-ból), a másik pedig önarckép, ugyancsak ebből az időből.
Nézzük az elsőt: úgy tetszik, béke és nyugalom mindenütt. A nap süt, melegszik egy cica, valaki a nyugágyban újságot olvas, a tetőn antenna. Ahol csak lehet: növények. A másik két figura - a nyomóskútnál - úgyszintén része lehetne egy idillnek; és csönd van, legfeljebb darázs-szó.
Furcsa ház ez mégis. Első pillantásra: paraszti, vagy legalábbis falusi. De gazdálkodói kelléknek nincs nyoma. A lakók is nyaralók inkább, múlatják az időt, nincs nesz, nincs mozgás. A kislány, baloldalt, felénk néz."