Bernardiniék terasza

Bernardini teraszos háza a legnagyobb a francia kisvárosban. Délutánonként, mint fekete varjúcsapat szállja meg a teraszt a ház úrnőjének, Laure asszonynak néhány barátnője. Teáznak a teát Therese szolgálja fel, a háziasszony társalkodónője. Miközben a teát kortyolgatják, csendesen mondanak közömbös témákról. Férfi nincs közöttük, magában a házban is egyetlen férfi van, Théodore, a kertész. A nagy szobában egy festmény lóg, a ház egykori gazdáját, a szépséges Paul Bernardinit ábrázolja. Miféle múlt sötétedik a békésen pletykázó asszonyok mögött, Laure asszony mögött, aki ebéd utáni pihenőjét azzal kezdi, hogy ollójával régi elsárgult fényképekről kivág egy alakot: Therese mögött, aki ugyanezekben az órákban öltözőasztala előtt festi ki petyhüdt arcát, s lecsorgó könnyei áztatják le pillájáról a fekete, szájáról a gránitvörös festéket? A titokról, a ház jelenéről és múltjáról szól a Bernardiniék terasza, Suzanne Prou, francia írónő Renaudot-díjat nyert regénye.