Antikvár könyv - Álomkarmester - 1995

"Sokat gondolok arra, hogy mi lesz majd az utolsó gondolatom.
Mi volt Mozart utolsó gondolata?
Bevégzem, még mielőtt kiélvezhettem volna a tehetségemet. Az élet mégis olyan szép volt, a pályám olyan szerencsés kilátásokkal indult, de senki sem változtathatja meg a saját sorsát. Senki sem szabhatja ki a saját napjait, bele kell törődnöm, minden úgy lesz, ahogyan a Gondviselés kívánja, én bevégzem, íme a gyászénekem, amit nem szabad befejezetlenül hagynom.
Ez volt Mozart utolsó gondolata. De az is lehet, hogy nem Mozart utolsó gondolata volt, csak én találtam ki. Minden lehet. Ugyanis gyakran összekeverem a tényeket az álmaimmal, mert hát én alapvetően ilyen álmodozó típus vagyok. Álmodoztam karmesteri pályáról is, de álmodoztam Nágel Juliról is. Melyik volt a fontosabb? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy az álmokkal vigyázni kell. Mert ha az ember álmodozik, akkor a legnagyobb tragédia, ami csak érheti, az az, hogy az álmok valóra válnak.
Akkor aztán megnézheti magát.
Mert akkor már semmi más nem marad."