Magammal viszlek

Az óriási sikerű Én nem félek és a tavalyelőtt Strega-díj-nyertes Ahogy Isten parancsolja után ideje volt, hogy a magyar olvasó is megismerkedhessen a még mindig fiatal Niccolň Ammanitinak ezzel a korábbi remekművével, mely íróját Olaszországban egy csapásra sztárszerzővé tette. Sokatmondó adalék, hogy az immár nemzetközi sikerű Ammanitiban – aki önmagát egyszer Stephen King-tanítványnak is vallotta – egy néhány évvel ezelőtti Times-interjú egyenesen Italo Calvino és Umberto Eco lehetséges utódát látta már. Akárcsak a másik két regény, a Magammal viszlek hovatovább horrorisztikus elemektől sem visszariadva telíti izgalommal a párhuzamos szálakon futó történeteket, melyek középpontjában ezúttal is egy gyerek, a poros falujából elvágyódó, jobb életről álmodó, de "lúzerségével" küszködő tizenkét éves Pietro áll. A regény másik főszereplője egy öregedő "latin lover", Graziano. Mire sorsuk – e két, egymástól amúgy oly végletesen különböző regényalak sorsa – keresztezi egymást, valamilyen értelemben a végzetük is közös lesz. Minden mindennel összefügg, sugallja a regény rengeteg izgalmas mellékszállal át- meg átszőtt szerkezete, mely egyúttal, sajátos módon, az üzenetnek is része. El innen – mondja Ammaniti –, ki ebből a nyomorúságos világból, ahol minden mindennel összefügg. "Készülj – írja Pietro már tizennyolc évesen, a javítóintézetből kiskamasz kori szerelmének, Gloriának, és ez a könyv utolsó mondata –, mert ha Bolognában járok, érted megyek, és magammal viszlek."