Niccoló Ammaniti

Egy megindítóan fájdalmas könyv arról, hogy a reménytelenség és a kétségbeesés milyen bűnökre sarkallja az embert. Mindezt egy bájosan ártatlan gyermek szívszorítóan naiv és romlatlan szemszögéből. Talán éppen ezért tűnik még kegyetlenebbnek, még megindítóbbnak a könyv, teljes katarzis. Fáj a szívem ezekért az emberekért, próbálok mentséget találni a tetteikre, de akárhogy is próbálkozom, semmi sem tűnik elegendőnek és elfogadhatónak. Legszívesebben magamhoz szorítanám és csak ölelném ezt a bájosan nyíltszívű, és felnőtteket meghazudtolóan bátor kisfiút, elsuttognám neki, hogy nincsenek szörnyek ha tudnám, hogy így van de sajnos, tudom, hogy vannak. Vannak, csak egész más értelemben. Mint ahogy Michele apja mondta: "Felejtsd már el ezeket a szörnyeket, Michele. Szörnyek nem léteznek..Az emberektől kell félned, nem a szörnyektől