1905. március 29-én született Budapesten a Szövetség u. 22. szám alatt, egy zsidó család harmadik gyermekeként, Reich Jenő néven. Édesapja Reich Áron, bonyhádi születésű papírkereskedő, édesanyja Wolf Ilona. Bátyjai Lajos és Gyula. A magyarosítás során a Rejtő nevet választotta magának. Egykori lakásukat ma emléktábla díszíti. Gyenge testalkatú gyermek volt, csak kamaszkorában erősödött meg.
Elemi iskoláit a Kertész utcai községi Polgári Fiúiskolában végezte. Magyar, német és történelem tárgyakból jó volt, de általában csak elégséges. Elemi után kereskedelmi iskolába került, de onnan hamar kirúgták, mert bántalmazta egyik tanárát, állítólag annak antiszemita megjegyzései miatt. Jó barátja lett Rózsa Jenő ökölvívónak, az ő hatására később ökölvívó-edzésekre is bejárt. Ekkoriban már nagydarab és robusztus megjelenésű volt, valódi bokszolóalkat. Egyik edzésén az edző, Székely József úgy eltalálta az arcát, hogy eltörte az orrnyergét. Ez élete végéig meglátszott az orrán. Bár egy időben még a Spárta és az FTC edzésére is bejárt, ekkor abba kellett hagynia az edzéseket.
19 évesen jelentkezett színitanulónak Rákosi Szidi színésziskolájába. Sok tehetsége nem volt, évekig csak statisztaszerepeket kapott. Közben gyermekkori barátjával, Buttola Edével Nagykörút néven újságot adott ki, de ez csak egyetlen számot ért meg. Színészként később komolyabb szerepeket is kapott, de csalódottá vált a "csak jó" alakításai miatt. Már ekkor eltávolodott a színjátszástól, de amikor egy előadáson mint sebesülthordozó a nyílt színen elejtette Törzs Jenő színészt, mennie kellett a színháztól. Világ körüli utazása Tizenkilenc évesen Heltai Jenő és Márton Miksa ajánlólevelével Berlinbe utazott, hogy az ottani színházakban tanulja a színészmesterséget. Mivel szerepet nem kapott, és a pénzéből is csakhamar kifogyott, továbbállt a városból, és igen hosszú, két évig tartó utazgatásba kezdett. Bejárta egész Európát, sőt, még Észak-Afrika partjain is megfordult. Utazásai során rengeteg munkát elvállalt, volt többek között hajómunkás, heringhalász és mosogató is. Marseille-ben végkimerültségében jelentkezett a Francia Idegenlégióba, de a kimerítő szolgálat hamar megtörte, és az ezredorvos egészségügyi okokból leszerelte (van olyan vélekedés is, mely szerint megvesztegette az orvost, és olyan is, hogy nem leszerelték, hanem egyszerűen megszökött). Ezután kisebb-nagyobb kitérőkkel visszatért Budapestre.
Egy év múlva újra útra kelt, és Bécsbe utazott. Közben Budapesten a halálhírét keltették, Karinthy Frigyes pedig, aki a pártfogója volt, írt egy cikket róla a Pesti Naplóba, melyben arra kérlelte, hagyja abba a bujkálást, és fedje fel magát. Erre Rejtő hazatért. Később napvilágra kerültek olyan feltevések is, mely szerint Karinthy és Rejtő együtt találta ki ezt a "csínyt", Rejtő népszerűségének növelése céljából. Írói pályája
1927-ben végleg hazatért, és mint lapszerkesztő kezdett munkához. Nagykörút című lapja azonban csak egyetlen számot élt meg. Nádasi Lászlóval, gyermekkori barátjával kezdett írni bohózatokat, első közös darabjukat, a Gengszteridillt 1932-ben mutatták be. Rejtő egyre ismertebb lett, színpadi kabarékat és operettszövegeket írt, az egyik legsikeresebb művét, az Aki mer, az nyer című színdarabot 1934-től több mint százötven alkalommal adták elő.
A színpadi művek mellett ekkoriban kezdett ponyvaregényeket írni, első alkotásai - melyek "filléres regény" formájában jelentek meg - a Párizsi front, a Vissza a pokolba, a Minden jó, ha vége van, vagy a Jó üzlet a halál voltak. Eleinte Lavery álnéven írta a regényeket, majd amikor jelentős sikereket ért el, bevallotta, hogy ő volt a szerzőjük. A Nova kiadó hatására felvette a P. Howard álnevet, mert a tapasztalatok azt mutatták, a vásárlók előnyben részesítik az angol írók munkáit. A vadnyugati regényeket Gibson Lavery néven írta. Utolsó évei és halála Rendkívül gyorsan írt, ennek ellenére sok időt töltött munkával. Gyakran egész éjszakákat átdolgozott, rengeteg kávét ivott és altatót szedett be. Ennek, és a túl fordulatos fiatalkorának köszönhetően az idegrendszere nagymértékben meggyengült, és 1939-től sok időt töltött idegszanatóriumokban. Tovább rontottak a helyzeten az időközben kitört háború, és a zsidótörvények, utóbbi miatt már nem is publikálhatott a saját neve alatt, így más írók műveiben segédkezett. 1942. október 9-én az Egyedül vagyunk című nyilas lap cikket közölt Rejtőről, nehezményezve benne, hogy az író ugyan zsidó származású, mégis nyugodtan írogatja a regényeit a kávéházban, és nem kapott még munkaszolgálati behívót. Ennek hatására súlyos betegen, a nagykátai kórházból hurcolták el munkaszolgálatra, és egy század részeként Ukrajnába került. Ott a nehéz viszonyok és a hatalmas hideg hamar felőrölték a szervezetét, és 1943. január 1-jén meghalt.
Rejtő azóta tartozik a kedvenc íróim közé, amióta általános iskolában ezt az írását kötelezőként kaptuk. Akkori magyartanárnőm egyik legjobb döntése volt ezt a könyvet is a kötelezők közé választani. Ez volt az első olvasmányom a szerzőtől, és azóta már több másikat is olvastam tőle. Amióta olvasok Rejtőt, csak kétféle emberrel találkoztam, aki nagyon szereti Rejtő stílusát, meg aki nagyon nem, köztes állapot nem volt (ez nem jelenti azt, hogy nem is létezik).
Megunhatatlan Rejtő mással össze nem téveszthető fordulatai, Korcsmáros Pál felejthetetlen grafikái gyermekkoromat, a múlt emlékeit idézik vissza. Igényes, szép kiadvány, gyűjtőknek kötelező!
Hihetelen történet, hihetelen figurákkal. Az író és a képeket alkotó művész sem ismer kegyelmet - ami a hasizmokat illeti. A nevetés okozta hasfájdalom garantált. A keménytáblás kötés pedig garantálja, hogy hosszú életű legyen a képregény.
A Rejtő képregények tökéletes zanzái a regényeknek, a nagy poénok mind a helyükön vannak. Korcsmáros Pál figurái az első találkozáskor megfertőznek és ettől a perctől kezdve nem tudjuk másképp elképzelni a szereplőket, csak úgy, ahogyan ő lerajzolta őket. A régi Rejtő képregényekhez képest mindössze annyi a változás, hogy az új kiadás keménytáblás és színes.
Több más Rejtő hangoskönyv után (Rudolf Péter és Bodrogi Gyula előadásában) nagyon kellemetlen ezt hallgatni. Galambos Péter egyébként kellemes hangja itt nagyon zavaró, fejfájdító visszhangeffekttel párosul, emiatt részemről csak korlátozottan ajánlott.
Áááá...ebbe már teljesen bele lehett zavarodni...most mit kell nézni: azt, hogy az emberek bevédik a másikat a saját kárukra, vagy hogy a gonosz menti magát...és az a foltos tornacipő meg Mááártin és a többiek! Ismételten remekmű.
Rejtő azóta tartozik a kedvenc íróim közé, amióta általános iskolában ezt az írását kötelezőként kaptuk. Akkori magyartanárnőm egyik legjobb döntése volt ezt a könyvet is a kötelezők közé választani. Ez volt az első olvasmányom a szerzőtől, és azóta már több másikat is olvastam tőle. Amióta olvasok Rejtőt, csak kétféle emberrel találkoztam, aki nagyon szereti Rejtő stílusát, meg aki nagyon nem, köztes állapot nem volt (ez nem jelenti azt, hogy nem is létezik).