A királyság nyolcadik jele

Nem egészen húsz év novellatermésének legjelentősebb darabjait gyűjtötte össze a József Attila-díjas író legújabb kötetében.
Nemes György szabálytalan írói pályája 1935-ben kezdődött. Akkor jelentek meg első versei, elbeszélései. Ezután egy negyedszázadon át hiányzott az irodalmi névsorolvasásoknál. Tudását, írásművészetét szinte kizárólag az újságírásnak és lapszerkesztésnek szenteli ebben az időszakban. Ötvenévesen kezdi újra a szépirodalmat nem kezdőként, hanem teljes fegyverzetben. Tíz-egynéhány év alatt tizenkét önálló kötettel, regényekkel, novellákkal jelentkezik.
Válogatott elbeszéléseinek változatos tematikája egy teljes emberöltő történelmi, társadalmi forrongásait átfogja. Százféle embernek és viszonynak a szövevényeiben próbál közel férkőzni a nagy titokhoz: az emberi lélek mozgatórugóihoz, melyek az ellentétes történelmi erők összecsapásában egyik hősét emberré formálják, a másikat hóhérrá aljasítják, akár a háborúról, a fasizmusról, akár az ellenforradalomról szól. De ugyanezt a titkot feszegeti mindennapjaink emberéről szóló színes, fordulatos meséiben is, akár a nehéz próbákon edzett hűséget ábrázolja, akár ingerült, izgatott, reménytelen, beteges lelkek jóra sosem fordítható történeteit bogozgatja.