Chi Phéo

Vou Dai első számú tekintélye, a Méltóságos Bölcs, már régen számot vetett azzal hogy nincs nagyobb ostobaság, mint a falu fiataljainak olymérvű sanyargatása, amivel a vidék elhagyására kényszerítjük őket. Tízből kilenc, aki így elment, kalóz megátalkodottsággal tért vissza. Az igazán tapasztalt ember mindig csak módjával, félig-meddig igázza le a népet. Elébb finoman a folyó mély vizébe lök mindenkit, aztán a kezét nyújtja, hogy hálára kötelezze a könyörületért esdelőket. Az öklével veri az asztalt, hogy kizsaroljon az emberekből öt piasztert, de miután a zsebében van a pénz, a "szegénység láttán érzett szánalomból tíz szu alamizsnát szór szét nagylelkűen. És az ilyen ember mindig tudja, kivel hogyan bánjon. Legkönnyebb megsanyargatni a némileg vagyonos embereket, mivel szép feleségeik és sok gyermekük miatt félnek a mandarinoktól. A család nélkülieket kétségtelenül egyszerű lenne eltenni láb alól, de nem hoznának semmi jövedelmet, hacsak a testük, a csontvázuk nem az. Nem érdemes beléjük kötni, mert ezzel csak az ellenségnek ad okot az ember a kötözködésre: mint minden faluban, Vou Daiban is megvoltak a különböző klikkcsoportok egy-egy vezető körül."