Patrick Süskind

A könyvet először 20 évesen olvastam és már akkor elvarázsolt a mágikus finomsága. Olyan, mint egy illat, amit nem tudsz szavakba önteni, csak az érzékeid, érzelmeid reagálnak rá. Most újra megnéztem a filmet, de szerintem rossz, darabos, durva, kivéve Dustin Hoffmant, aki tökéletesen megragadta Baldini alakját, sőt, még jobb, mint ahogy az eredeti figurát képzeltem, és újra elolvastam a könyvet, ami egyszerűen zseniális.

Azt hittem ,hogy izgalmasabb, pörgősebb lesz vélemények illetve tartalom alapján. Engem annyira nem fogott meg , sajnos :/

Szerintem is nagyon izgalmas könyv, bár a vége túl sok. Nekem összességében tetszett.

Sajnáltam Grenouillet, hisz már úgy született, hogy nem volt családja, nem akarták nagyon befogadni, csak az illatok nyújtottak reményt, szerette hogy gyűlölik, de mikor megtudta, milyen a szeretet, összezavarodott...Összességében nem volt élete. Jó történet, sok a hasonlat benne, de az nem baj, olvassátok, de aki lelkileg erős! :)

Hátborzongató. Patrick Süskind ért ahhoz, hogy megfélemlítsen. Nem Stephen King-féle rettegést idéz elő, itt inkább a hétköznapi, egyszerű dolgok tűrhetetlensége miatti szorongáson van a hangsúly. Süskindnél továbbá az a legviszolyogtatóbb, hogy nem a sötétben megbúvó szörnyek a rosszak, hanem a világosban szembejövő átlagemberek. Egy nap alatt kiolvastam A galambot, és rögvest utána neki kellett kezdenem Kanehara Hitomi Önregényének, különben a hajamat téptem volna. MUSZÁJ volt olvasnom valamit, mert nem tudtam elfogadni, hogy a könyv kifogyott a betűkből. Hiányérzetem fikarcnyi sem maradt, csak egyszerűen tovább akartam falni valamit. Beteggé tett ez az írás; olyannyira előidézte a téboly-fétisemet, hogy már-már azt hittem, magam is meghibbanok, ha nem falhatok fel több betűt. (Szerencsére Kanehara kisasszony regénye csak folytatta az őrületet...) Ezen a kisregényen nagyon sokat és nagyon áthatóan lehet gondolkodni, de - ahogy A parfüm esetében is - inkább hatott az érzéseimre, az ösztön-énre, mintsem a hűvös logikát kedvelő énemre. Felfogta bár az agyam mindazt, amit az Édes Annának hála már megértett egyszer, csakhogy háttérbe szorult a szavakkal kifejezhető, elemző felfogás az érzékszerveket kiélesítő, katasztrófára váró, adrenalin-pumpáló tudatalattival szemben. Ha valamire azt mondjuk: élmény, a közelébe sem járunk annak, amit ez a mű biztosított a számomra.

Szerintem is ez egy remekmű, végig izgultam az olvasás közben, egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet!

Nekem is nagyon tetszett. Egyszerűen fantasztikus!

Nekem csalódás volt ez a könyv. Főleg a vége. Összecsapottnak éreztem. Az ismertető pedig tényleg téves. Egy szó mint száz, többet nem fogom elolvasni.

Nekem nagyon tetszett ez a könyv. Néhol elég megdöbbentő dolgokat tartalmaz - pl. a legvége. Szerintem érdemes elolvasni.

Szerintem fantasztikus könyv. Az fogott meg, hogy a könyv folyamán nem tudtam eldönteni, hogy mégis, hogyan érezzek Grenouille iránt. Állandóan változott az érzelmi hozzáállásom, hol utáltam, hol sajnáltam, hol szántam, hol undorodtam, hol örültem a sikerélményének (nem tudom miért, főleg a legelején, amikor megkapta a hőnállított állást), hol féltem... Grenoulille saját világot teremtett magának, aminek középpontjában az ILLATOK álltak. Ez volt az aktív érzőszerve, az illatok, szagok szemszögéből figyelte a világot, ez alapján érzett, gondolkodott bizonyos, dolgokról és emberekről. Így volt szerelmes. És az ő szerelme úgy teljesedett ki, hogy elvette az imádott nő illatát. Nem szexre, csókra, testi érzésekre és szerelmre vágyott. Neki a lány illata volt maga a testi (és egyben lelki) szerelem. És végül alattvalójává tette az egész világot. Abból a fiúból, aki egy koszos haltól bűzló piacon született a világ ura lett. Majd megbukott. Felfalták. A semmiből szó szerint semmi lett. Megérdemelte? Valószínüleg igen. Csak az a szomorú, hogy napjainkban hányszor találkozunk olyan ebmerekkel, akik Grenoullie-hoz hasonlóan, önzően, csak a saját jóérzésük, boldogságuk, sikerességük érdekli. Csak épp ők nem ölnek embert. Vagy csak ritkán. De lopnak, csalnak, hazudnak, megaláznak, kisemmiznek, elvesznek másoktól mindent, amit csak el tundak venni. Süskind egy olyan torz világot mutat be, ami bármikor bekövetkezhet, ha az ember(eke)t csak az öncélú önmegvalósítás hajta. Lenyűgöző könyv.

Egyetértek Orsival, hogy ismertető téves, de ami megdöbbentett a könyv boritóján lévő ismertető is arról szól, hogy a gyilkos lenyúzza az áldozatok bőrét, holott erről szó sincs. Aki olvasta, tudja miről beszélek /44.fejezet/. Ez szarvas hiba, vagy üzletpolitika? A "jó volt" és egyéb szűkszavú vélemény mellé szeretnék ismeri olyan véleményt is, ami meggyőz, hogy az érdekességen, döbbeneten kívül, mit akar a szerző elérni?

Többet vártam a könyvtől, de alapjába véve nem rossz. Úgy gondolom, hogy ez az a könyv melynek a végén nem lehet feltenni azt a kérdést,hogy mit akar mondani mindezzel az író.

Nos, én azok táborát gyarapítom, akik számára a könyv sajnálatos csalódás volt. Bár én valószínűleg ott követtem el hibát, hogy a könyvből készült film előzetese alapján kezdett érdekelni a tötérténet, és hát én egy fordulatos regényre számítottam, viszont egy példabeszéd-szerű már-már filozofikus művet kaptam. Nem tudom, hogy az oldal szerkesztői olvassák-e ezt a fórumot, de ha igen, hát jó lenne kijavítani az ismertetőt, mert igencsak félrevezető...

Annyira imádom ezt a könyvet! Ennek is végigsírtam a végét, de ez már csak így van velem meg az igazán jó könyvekkel. :) Én még régebben olvastam először, úgy 10-11 évesen, és most a film örömére újra elolvastam. Bátran ajánlom a filmet is, gyönyörű lett, de persze első a könyv!

Szerintem meg egy lebinincselő könyv,szerettem nagyon. A filmet nem láttam,de nem is szokásom megnézni a könyvből készülteket. Csak azt sajnálom,hogy nem a fentebb látott borítóval küldték,hanem a csúnya kezűt.

Életemben először esett meg, hogy a film, amely a könyvből készült jobban megfogott, mint maga a könyv. Pedig a könyvet előbb olvastam. Tehát a film szerintem nagyon jó lett, bár a könyvben Grenouille nagyon csúnya, míg a filmben jóképűnek mondható. Néhány rész kimaradt, viszont sok minden szó szerint van idézve.

Azzal én is egyet értek ,hogy a tartalom nem takarja a valóságot!!!! Egy picit csalódtam mert krimire számítottam és horrora de......nem ezt kaptam!!!

Nekem is nagyon tetszett a könyv! Viszont a fenti leírás valóban közel sem helyes, mivel lenyúzott bőrről alapból szó sincs, továbbá nem a szeretetért csinálta stb. A könyv viszont valóban elragadó...fantasztikusan írja le Grenouille folyamatos megőrülését....nekem személyszerint a vége tetszett a legjobban....örültem, hogy Grenouille -bár nem túl szépen- békére lelt.

A könyv tetszett... Csak szerintem az itt megjelent ismertető egyáltalán nem takarja a valóságot...

Jó volt!

Zseniális alkotás!

Írói remeklés, brilliáns szerkezet és mesélés, gördülékeny és olvasmányos, a sztori pedig sokrétű, többféle értelmezési lehetőséggel, sok allúzióval. Zöld úr! Ilyet nem is foghat sűrűn a kezébe, mégha akarna sem...

Bár az alapötlete érdekes, Süskind regénye mégis inkább azt példázza, milyen alacsony nívón mozog egy tipikus mai "jó könyv". Értsd: milyen rossz a közízlés. Egy végletesen deviáns figurával van dolgunk (hányadik már?), aki a világot főleg szagként érzékeli. Ehhez a sajátlagossághoz bezárult, monomániás psziché társul, amely teljesen közömbös a társadalmi normák iránt, irány a (bingó!) gyilkosság. Noha van gondolati lehetőség a sztoriban, az író nem vacakol vele. Ennél is sajnálatosabb, hogy a hosszú expozíció után, amikor a főhős kilép a világba, és az olvasó azt várná, hogy a történet felpörög - az egyszerűen befagy. Süskind nem tud mit kezdeni undorító hősével, pedig valamit csinálnia kell a nyavalyásnak, amíg a Sors meg nem érkezik és le nem sújt rá, így aztán beküldi egy lyukba, a föld alá, és hét évig nem engedi előbújni. Egy darabig nincs más, csak az önképzőköri szintű pszichologizálás. Aztán a pasas előmászik, megtanulja, hogyan lehet disznózsírral szagokat rögzíteni, és gyilkol. És kész. A befejezés egyszerűen szánalmas. Megfogadtam, soha többé nem veszek a kezembe ú.n. sikerkönyvet.

Először angolul olvastam annak ellenére, hogy az is fordítás volt, most nagyon örültem, hogy végre magyarul is megjelent. Azonnal elolvastam és elolvastattam mindenkivel a családban, újra nagy élmény volt. Teljesen egyedülálló mű, nem lehet hova sorolni, nincs mivel összehasonlítani, hátborzongató és egyben gyönyörű. Az író egy zseni, próbáltam más műveit is felkutatni, de sajnos eddig nem sikerült.

Rengeteget olvastam, olvasok, de ez a könyv első kiadása óta benne van a saját TOP 10-emben! Egyszerűen zseniális.

Rettenetesen jó könyv és most készülök újra elolvasni! Mindenkinek csak ajánlani tudom, ezért nem is írnék saját benyomásokat. Vizualitástól garantáltan nem mentes!

Alapmű! Zseniális középkori bűnügyi regény, melynek főhőse egy ún. "Orr", vagyis olyan ritka személy, aki több száz illatot képes egymástól megkülönböztetni. (Ilyen emberek ma is élnek parfümgyárak drága alkalmazottjaként.) A főhős arra tette fel életét, hogy kikeveri a világ legjobb illatát ... A többit el kell olvasni, de előre mondom, hogy a könyvet nem lehet letenni. Anno, egy rongyosra olvasott könyvtári példányt sikerült beszereznem, s röpke két-három óra alatt a végére értem. Örülök, hogy újra kiadták, mert nem hiányozhat a könyvespolcról. Jó szórakozást hozzá!