Áramló tér és álló idő - gubancokkal - Palágyi Menyhért tér- és időelmélete tükörként, tükröződésként - Szent Ágostontól Hegelen, Bergsonon, Posch Jenőn át Ottlik Gézáig és Milan Kunderáig

Hogyan jut egy filozófus arra a szokatlan gondolatra, hogy a teret áramlónak, elfolyónak nevezze? A kérdés feltevésétől - Palágyi Menyhért szimmetrikus tér- és időelméletének értelmezési kísérletein át - a kérdés eltűnéséhez, elvetéséhez juthatunk. A kötet szerzője Palágyi gondolatainak értelmezését oly módon kísérli meg, hogy teóriáját mások - Szent Ágoston, Hegel, Bergson - térről és időről szóló gondolataihoz méri, majd időregényekben - Ottlik Géza és Milan Kundera néhány művében - kutatja az időbeliség és térbeliség szerepcseréjének művészi hatásait. így jut el - Palágyi egyik gondolatának továbbgondolásaként - olyan morálfilozófiai kérdésekhez, melyek az emberlét időbeliségét érintik. Az időbeliség és térbeliség gubancolódásainak érzékletes ábrázolását segíti M. C. Escher néhány művének beillesztése a kötetbe.