A mórok - Az iszlám Nyugaton

Perpignanban, Franciaország legdélibb szegélyén, két egymás fölébe emelt kápolna homlokzata néz farkasszemet a mallorcai királyi palota kertjének kapujával. Legalább tizenkét másodpercig tart, míg a visszhang visszaverődik, s ezért olyan képzete támadhat az embernek, hogy a sötét terem nem is a kis alsó kápolna, hanem egy hatalmas székesegyház belső tere. A szentély két sarkánál széles fülkék nyílnak a belső térre, s ezek falai verik vissza a hangokat, mintha nagy teljesítményű hangszórók lennének. Azonnal szembetűnnek, hiszen az épület több évszázados elhanyagoltsága miatt a mennyezeten kívül csak ez a két benyíló őrzött meg valamit a 14. századi díszítményeiből. A fülkék záródása íves, azonban nem félkupola koronázza azokat, hanem féltölcsér alakú kúpos forma, amely a mélyedés hátsó falán levő enyészpont felé szűkül. Ebből a pontból színes sávok - mint a felkelő nap sugarai - futnak szét a fülkéket koronázó lapos ív irányába, mintegy fénykoszorúval borítva a falat. Ez az egyes fülkék íveit szegélyező fénykoszorú a helyiségben körbefutó festett sáv részét képezi, amely csak a keskeny bejárat és a távolabbi sarkokban levő két ragyogó vörös, kék, zöld és arany színezésű legyezőmotívumnál emelkedik fel, hogy azokat keretezhesse. A sáv alapszíne vörös, a fekete és sötétkék téglalapok, rombuszok mintázata hímzésre emlékeztet. Az absztrakt formák éles ellentétben állnak a figurális díszítéssel, amely a mesteri faragványfüggöny-boltozat gazdag indadísz-faragásaiban látható. Ez a kontraszt talán még élesebben ötlik az ember szemébe a felső kápolnában, ahol a fülkék és a fríz motívuma ismétlődik, azonban a faragványok apostolokat és szenteket ábrázolnak, s a festett üvegablakok Európa északi részének katedrálisaira emlékeztetnek.
A motívum eredetét legvilágosabban a mintázat elemeit összefogó arabeszkfolyam arany indázata jelzi: egy más nyelv, másik világ írásjelei ezek, amelyeket a bennük járatlan kezek vízszintes és függőleges elemekre bontottak le. A nyelv, amelyről szó van, az arab; a szavak a maguk deformált ortográfiájukkal csak kevéssé hasonlítanak az eredeti szöveg szavaira, de minden bizonnyal egy meghatározó mondatot variálnak: Lá iláh, illa"lláh va-Muhammad raszúl Alláh.* Vagyis: "Nincs más isten, csak Allah, és Mohamed az ő küldötte."