Magyarok a Waffen-SS kötelékében

Néhány évvel ezelőtt -természetesen 1990 utánról van szó- leírtuk többen, hogy ideje lenne felfedni a magyar történelem ún.: "fekete foltjait". Sok szép próbálkozás született, elsöpörve a marxista történetírás-történelemhamisítás elfogadhatatlan frázisait. Mégis maradtak a jelen számára -és biztosan nagy munka vár a jövő történészeire is- óriási feladatok. Ma írni lehet -többnyire azt, amit csak akar a szerző-, senki nem szól bele, legfeljebb egy kis politikai vihart kavarunk, de jobbára csak egy "mosdótálnyi vízben". Divat lett a történelem -van olyan szerző, aki majdnem hetente jelenik meg egy-egy kiadvánnyal- divat lett a 2. világháború, s divat lett e könyv témája, a Fegy-veres-SS is. Gyűjtők százai vásárolnak jó vagy rossz, eredeti vagy hamis Waffen-SS relikviákat, kiadók tízesével jelentetik meg valós vagy talmi írók, történészek írásait. Ez így van jól. Szerencsére ebben a hullámban nagy számban kerültek kiadásra emlékiratok a XX. századi történelem "fontos" és "jelentéktelen" szereplőinek a tollából, érdekesek, igazak, szépítők, túlzók. Miért jó ez? Azért, mert olyan területekhez nyúlunk, amit sokan elfelejtettek, vagy el akartak felejteni. Mi, magyarok 1939-1945 történelmét a vesztes szemszögéből vagyunk kénytelenek vizsgálni, de ezt a munkát tárgyilagosan kell elvégeznünk. Sokan a győztesek közül ezt is elfelejtették. A véleményalkotás nem a történész dolga, az legyen az Olvasóé. Az én feladatom emléket állítani azoknak, akik a legtöbbet adták a hazájuknak amit adhattak - az életüket. Hősi halottaink nyugodjatok békében!