A szerelmes delfin

A mesékb?l, mítoszokból, mondákból el?bb alakulhatott ki a novella ? amely magát az egyszer? mese vázát adja, zárt, tömör, szinte drámai szerkezetben ?, mint a regény, amely epizódokkal tarkított, terjedelmes és szétfolyó formájában már a legkorábbi romantika motívumait ?rzi és mutatja. Éppen a regényekb?l derül ki, hogy az irodalmi elbeszélésnek, a novellisztikának kezdett?l fogva a szórakoztatás volt a célja. Ezért használja szüntelenül a csodás jelenségeket, a rémtörténeteket, a rablóromantikát, a boszorkányhistóriákat, a varázslatot, az elképeszt? úti kalandok elbeszélését, az utópisztikus ábrándozást, s mindenekfelett az erotikát, vagyis a szerelmet (mert az erotikának az ókorban nem volt meg az a rossz íz? mellékértelme, mint ma: egyszer?en annyit jelentett, hogy ?szerelem?). Szinte magától értet?dik, hogy az Kr. e. II. sz. óta kialakult olvasóközönség érdekl?dését (az anekdotikus és érzelmes történetkék, az anekdoták és humoreszkek, a méregkeverések s egyéb novellisztikus témák mellett) els?sorban a szerelmes elbeszélések, s ezek közt is a csiklandós erotika izgalmas és mindig népszer? termékei csigázták fel és kötötték le.