Amikor halandó voltam

Szentkuthy cipőtalpával néhány centit előretolta a labdát, és amikor az átért a gólvonalon, ismét megállította. Egy tucat elbeszélés: egy tucat különleges, sejtelmes, a megtörtént és a meg nem történt dolgok közti bizonytalan határvidéken játszódó történet csupa merész írói vállalkozás, csupa írói remeklés. Javier Marías, a mai spanyol irodalom egyik legtöbbet fordított szerzője elbeszéléseiben megidézi a példaképnek tekintett nagy elődöket, Borgest, Cortázart, Fitzgeraldot, s ugyanakkor minden írását áthatja egészen egyéni szemléletmódja, az élet minden apró részletét már-már mániákus aggályossággal értelmező, fölfejtő, fölboncoló íróanatómus hangja. Az éjszakás orvos-ban, miközben erotikus végkifejletet várnánk, éppen csak fölsejlik egy kegyetlen bűnügyi történet; a Nászúton című elbeszélésben a szerző Borges nyomdokait követve azzal kísérletezik, hogy egy szövegnek a magyarul is megjelent A szívem fehér első fejezetének kis változtatásokkal valami egészen más jelentést adjon. Az Amikor halandó voltam egyes szám első személyű tudósítás a túlvilágról. A Csak semmi aggály egy pornófilmforgatás előkészületeinek története, a Véres lándzsa egy brutális és titokzatos gyilkosságot mesél el, A bizonytalan időben pedig egy Szentkuthy nevű magyar focista tündöklését és eltűnését ez utóbbiban a futballrajongó Marías a magyar Aranycsapatnak is emléket állít , és így tovább: meghökkentő sztorik és különleges elbeszélői fogások sorakoznak a kötetben, mely folyamatos aktív részvételt követel az olvasótól: a narrátor mindent elmond, ami a történetekről megtudható, de a többi már a mi dolgunk hogy elgondolkozzunk azon például, miért nem teljesedhetett ki Szentkuthy karrierje, vagy épp egy nyomozó indítékain, aki nem juttatja börtönbe a brutális gyilkosság elkövetőjét