Boris Vian

A könyvvel, fiatal lévén, az idén megjelenő filmváltozatának köszönhetően kerültem először kapcsolatba, de szerencsére abba a hibába nem estem, hogy elolvasás előtt megnéztem volna a feldolgozást. Nagyon jól tettem. A mű szürrealista, olykor groteszk világa ugyanis olyan mértékben engedi szárnyalni a fantáziánkat, hogy a (már valaki képzeletvilágát leképező) film jelentős korlátot jelentett volna ebben. Nem hiába nevezik a fiatal generáció kötelező olvasmányának: az ő életükről, a boldog pillanatoktól és az élet olyan nélkülözhetetlen elemeitől kezdve, mint a szerelem vagy a zene (utóbbira az egész történet ráhúzható), a felnőttkor kezdetét képviselő jelenségekig, úgymint a munka, betegség, majd a halál mutatja be nekünk, hogy a gondtalan, pimasz évek egyszer véget érnek, s megkezdődik a felelősségteljes felnőttkor. A könyv azért lopta be magát különösen a szívembe, mert a realitással való szembenézés, a problémák felnagyítása és abszurd módon történő ábrázolása mellett az élet apró örömeire is nagy hangsúlyt helyez a könyv. Fontosnak tartom, hogy az emberek tudják ezeket az apróságokat értékelni a munka, pénz, megszállottság (valamennyit tárgyalja a regény) világában. Úgy gondolom, hogy a nem hétköznapi stílus egyik érthető következménye, hogy nagyon is megosztja az olvasókat: valaki vagy inni fogja minden szavát és örömét leli a rengeteg asszociációs lehetőségben, vagy pedig az első néhány oldal után a falhoz vágná a könyvet. Szerintem ez életkor kérdése is, de egy biztos: a fiatalság gondtalanságának felidézéséhez, valamint az ember életének legnagyobb változásának (a felnőtté válás) egyedi bemutatásához tökéletes olvasmányt választ az, aki a Tajtékos napokat veszi le a polcról.

Az idei nyár legjobb olvasmánya számomra Boris Vian: Tajtékos napok című regénye volt. Nagy érdeklődéssel fogtam hozzá a nyaralásunkra bekészített híres kultuszkönyvhöz és nem okozott csalódást. Különösen élveztem részletes receptleírásait, képszerű, minden részletre kiterjedő táj-és szobabelső illetve ember ábrázolásait. Különös világba csöppen az ember, ha olvassa a regényt, nem csak a cselekmény ( a két szerelmes pár története és tragikus végkifejlet) ,hanem a környezet folyamatos változásának érzékletes és színes leírása tette számomra letehetetlenné ezt a könyvet. Méltán híres regény, alig várom hogy elolvassam a szerző egy másik művét.

Megjelenésekor hatalmas botrányt váltott ki ez a regény. Naturalisztikus módon ábrázolja a szexualitást, viszont a műben ez nem öncélú, így "az olvasóban, minden a helyére kerül". Ellentmondásos érzések kavarogtak bennünk a regény olvasása közben , és mégis csak olvastuk tovább..........

Ez volt az első Vian könyv, amit olvastam, azóta is az egyik kedvencem! Aki szereti Vian-világát, annak mindenképpen ajánlom!

Épp most tettem le, és imádtam! Nem az a könyv, ami mindenkinek tetszeni fog, de Vian (és szerintem a világ egyik) legjobbja!

Hihetelten fantáziával és sok viccesen eltúlzott, de nagy igazságtartalommal bír ez a könyv. Szerintem akár kötelező olvasmány is lehetne a gimiben. Nekem nagyon nagy élmény volt olvasni.

Egy csodás szerelmes regény nehéz, de annál kifejezőbb nyelvezettel. Megható, fájdalmas, üde és kifejező. Nagyon ajánlom mindenkinek, megéri az olvasására fordított időt!

gyönyörű

hihetetlenül jó

remekmű