Lassan megszokjuk, hogy a nagyvárosokban már november elején elkezdenek készülodni az év végi ünnepekre. A ,,kereskedelmi karácsony" mind elorébb s elorébb tolakszik csillogó-villogó kirakatokkal, neonfüzérekkel a szivárvány minden színében. Eleinte felkapjuk a fejünket, lehet, kicsit bosszankodunk is, aztán ahogy rövidülnek a nappalok, úgy kezdünk kicsit izgatottabbak lenni, és egyre jobban örülni a fényeknek. Mert fényekkel, színekkel, illatokkal, ízekkel hangolódunk a jeles napokra. Az advent heteiben már otthon is gyertyát, mécsest gyújtunk, tervezzük az ünnepi menüt, ajándéklistát írunk, eloszedjük a régi-új díszeket, lejátsszuk, ki tudja hányadszorra a soha meg nem unt karácsonyi dallamokat. Vágyunk a nyugalmas órákra, amelyeket, valljuk be, évrol évre tervezünk, hogy majd ilyentájt, aztán valahogy pont ekkor van rá a legkevesebb idonk. Mert versenyt futunk éppen az idovel. Hogy majd minden klappoljon, és nagy csomagok legyenek a karácsonyfa alatt. Pedig a karácsony nem arról szól, milyen díszes a fánk, és mekkora csomagok tornyosulnak alatta. Hanem az elfogadásról, a szeretetrol, az együttlétrol a családunkkal, barátainkkal. S igen, persze az asztalról is, de nem a hatalmas evésekrol, hanem a jól evésrol, amitol jó együtt lenni, ábrándozni, tervezni, mesélni, aztán majd koccintani a közös jelenre, jövore. Így aztán a mi csomagunkban efféle dolgok lapulnak. A pillanat élvezete, a fuszerillatú tél, újrahangolt karácsonyi klasszikusok, pezsgok, amelyekhez nem kell mindig kaviár, de történetek igen, nem is annyira képzeletbeli utazások a télbol a nyárba, s persze havas kalandozások, barangolások stílusosan, nagy séták minden karácsonyok legszebb városaiban, és még sok meglepetés. Tartsanak velünk - jövore is! Békés, szép ünnepeket és boldog új esztendot kívánunk!
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
