Váncsa István

Bajban vagyok a Londonban elö hugom elkerte az egyetlen peldanyomat hogy meg izgalmasabb legyen hugom feje francia es haspok a kagyloleves receptjenel csak hümmögött mondvan mit tudhat erröl egy magyar a potofönel a fejet csovalta es nagyon meg lett lepve ebbe persze bele jatszott a hugom erzeke is a fözeshez idezem a sogort ilyet a mama szokott ezt 40 ev utan elöször mondott ilyet csak hogy most itt allok Vancsa nelkül mert nincs szivem visszakerni

Az angol húsosbabjánál nincs jobb!

Igazán kivételes, és felemelő, üdvözitő, szívet melengető az, amikor lehet igényes publikat olvasni, amelyek nem propaganda szövegek, lázitó, hazudozó, pocskondiázó dolközül egynek is megfelelnének, akkor is ipofánkba mászva, a másikat semmibe véve, nullának, szarnak, szar alaknak, hazaárúlónak, nemzet ellenesnek kikiáltva, mert hogy máshol és máshogy áll. Vagy bukik. Minden sor át van gondolva, meg vannak írva, ahogy csillag megyen az égen. Egy sorral ha többek lennének, túlzónak éreznénk, ha egyel kevesebb, akkor hiányérzetünk támadna. Igazán elgondolkoztató, megnevetető, sírásra ingerlő dolgozatok ezek, az élet minden területéről, irodalmilag megfogalmazva, de tele vannak élettel, ha lehetek íly profán és indirekte. Ha aki igazat ír, mond, állít és mindenzt meg is tudja védeni bizonyitékokkal, dokumentumokkal, - fasznak minősül ebben az országban, akkor hát legyen.