A múlt politikai felhasználásai

A történetírás minden története szívesen elismeri, hogy a múlt kézenfekvő lehet politikai felhasználás céljaira, mint ahogy aláhúzzák azt is, hogy az utóbbi másfél évszázadban a tudományos történetírás hogyan igyekezett távolságot fenntartani saját maga és tárgya között. Minek köszönhető akkor, hogy minden korábbinál erősebb aggodalmak hangoznak el napjainkban arról, hogy a múltat manipulálják. Tanúskodik erről néhány híres eset - például a német történészek közelmúltbeli vitája a nácizmus jelentéséről, vagy a még ma is folyó csatározás a kommunizmus értelmezéséről -, és jó néhány kevésbé ismert példa is, melyek mindemellett nem kevésbé jelzésértékűek és fontosak? Néhány, változatos területekről származó (Európa számos országa mellett Izrael mind palesztin, mind zsidó nézőpontból; Marokkó, a mexikói zapatista mozgalom), aktuális és mindmáig nyitott ügy vizsgálatával ez a gyűjteményes kötet arra kíván lehetőséget nyújtani, hogy történeti jelenünkről és annak egyes jellegzetes vonásairól elmélkedjünk, a kérdéseket gyakran gyökeresen új nézőpontból tekintve. Napjaink jellegzetes és itt vizsgált jegyei az egyedi történelmek és az identitásokhoz kapcsolódó követelések megsokszorozódása; a nehéz, instabil, zavaró összeütközés a történészek tudása és az immár különféle formákban mindinkább "nyilvánossá" váló vita céljai között; illetve - végül - a történetírói modellek és fogalmak elhasználódása, mely arra ösztönöz bennünket, hogy újfent vizsgáljuk meg, mi lehet a történész társadalmi szerepe.