Dióhéjban a román kor művészetéről - Építészet, szobrászat, festészet

Román kor ez a művészettörténeti szakkifejezés a X XI. században induló, a XII. században virágzó és a XIII. századba átnyúló stílust jelent. Oly sok mai fogalmunkhoz hasonlóan ez az elnevezés is a XIX. században született, s jelzi azt az igényt, hogy a stílust valami módon a román nyelvekkel, irodalmakkal, az antikvitással kapcsolják össze.
A X-XI. századtól kezdve, a keresztény egyház térhódításával párhuzamosan egyre több templom, kolostor épült. A vándorló mesteremberek, a szerzetesrendek egész Európában egységes stílust terjesztettek el és honosítottak meg. A román építészet jellegzetes eleme a félkörív, az épületek hangsúlyos részeinek szobrokkal történő díszítése. A festészetben az alakok nagysága pontosan érzékelteti jelentőségüket. Ez a kis kötet nem aprólékos, részletekbe menő szakkönyv, hanem a tudományos munkákból leszűrt összefoglalás, a stílus általános jellemzőinek ismertetése, történeti magyarázata. Mindazok számára hasznos olvasmány, akik érdeklődnek a művészet iránt, de lehet, hogy sokakban épp ez a könyv veti el az érdeklődés magvát.