A sötétség testvérei

"Óráján látta, hogy éjfél múlt néhány perccel.

És akkor meghallotta.

Tompa, ütemes koppanások, mint az álmában. Megdörgölte a szemét. De hiszen már ébren van. De újra hallotta. Valahonnan odakintről, valahonnan jobbról, a folyosó végéről.

Travoy nem volt gyáva ember, de az álom lidércnyomása és ezek a kísértetiesen visszhangzó hangok a különben néma éjszakában elbizonytalanították. De aztán győzött a józan ész. Elindult kifelé, hogy utánanézzen a szokatlan zaj forrásának. Az ajtóból visszafordult, odalépett az éjjeliszekrényhez. És rövid töprengés után kivette a fiókból a harmincnyolcasát. A fegyver markolata ismerősen, megnyugtatóan simult a markába.

Kilépett az ajtón és keze tapogatózva kereste a falikar kapcsolóját. Még idegen volt a ház, nem állt minden úgy kézre, mint azelőtti kis, sivár lakásában. Hűvös szellő érte testét. Megdermedt. Ez meg honnan jöhet? "