Hahn-Hahn grófnő pillantása - -lefelé a Dunán-

"Hahn-Hahn grófnőről a gonosz Heine tesz említést a nőírókról szólva, mondván: azok egyik szeme a papíron, a másik mindig egy férfin kivéve Hahn-Hahn grófnőt, aki félszemű. A regény e nem létező (?imaginárius) szem pillantását irigyli el, evvel nézi a világot.
A regény főhőse- az Utazó, aki profi utazó, azaz egy gazdagabb úr vagy szegényebb ország kibérelheti, és akkor ő utazni kezd."
Nemcsak a Duna ősforrásához a regény eredetéhez is visszavándorol új művében Esterházy Péter. Hivatásos utazójának beszámolója a műfajban is kalandozás: a reneszánsz kori csavargóregények, útirajzok XX. század végi persziflázsa, a stílus jellegzetesen esterházys érzéki bájával, fény és árnyék, irónia és megrendelülés felhőjátékaival.
Sokat emlegetett geopolitikai meghatározottságunk elegáns és a szó legnenesebb értelmében kellemes írói kifejtése ez a mű, zarándokút egy folyón, mely elemiségével, őstermészeténél fogva összekötni és nem szétválasztani szeretne országokat és nemzeteket, egyelőre hiába: azonban megérint minket az új szempontú, az időlegességet katartikus egyértelműséggel sugalló régi fölismerés: csöndes döbbenete annak, mi a különbség emberi életminőség tekintetében a Duna menti országokban a folyó felső szakaszán, s milyen lejjebb.