Gyűjtőlencse - dedikált

A jó riportok eleven ötletessége, a szociográfia megbízható pontossága s a lényegig hatoló írói látás teszi nagyon érdekes és egyben megdöbbentő hatású olvasmánnyá Darvas József felszabadulás előtt írott publicisztikáját. Bármiről is beszél: akár országúti élményeiről számol be, akár a Pesten kallódó kubikosok kilátástalan sorsát nyomozza, akár az ágyrajárók világát térképezi fel megrendítő jelekkel és adatokkal, lényegében mindig a sorvadó kapitalista társadalom betegségeinek tüneteit vizsgálja. Írásainak éppen ezért különleges dokumentum-értékük van, mert a kisebb-nagyobb mozaikkockákból élethűen elénk rendeződik a harmincas évek falusi és városi nyomorának, emberi sorsainak nyomasztó képe.
Még inkább átforrósodik az író hangja a háború alatt írt cikkekben. A háborúért lelkesedő jobboldali sajtó üvöltő dervisei ellenében a keserves hétköznapokat, a nép életének szomorú valóságát írja meg.
A Gyűjtőlencse Darvas József 1936-tól a felszabadulásig írott riportjait foglalja magába. Nemcsak az országos nyomor hű tükörképei ezek az írások, nemcsak ábrázolni akart velük az író, hanem felháborítani is: ez tovább nem mehet így; meg kell változtatni azokat a viszonyokat, amelyek a magyar parasztok szörnyű helyzetét szülték. Darvas maga is aktív ágyrajáró volt, hetekig volt a toloncház lakója mint a rendőri felügyelet szabályait megszegő kommunistagyanús fiatal. Ő is részese volt tehát a nyomornak, az elnyomatásnak, nem kívülről és felülről, hanem belülről látta és tudta láttatni a hárommillió koldus szenvedéseit és reményeit.