Te vagy a híd

Kerner Mariann Az alig 30-as évei elején járó, Veszprém megyei író-, és költőnő immár második verseskötetét tartja a kezében a kedves olvasó. Az első, a remény madara című kötet sikerén felbátorodva allította össze ezt a kötetet, sok rajongójának kérésére, tapasztalatokkal felvértezve. A reményt akarja megmutatni, a lehetőséget, az élet szeretetét. Főiskolás kora óta ír, általában olyankor, amikor űrt érez az életében. Ez az űr azonban legtöbbünk számára is az. Könnyebb elfogadni, túlélni, megélni, ha van valaki, aki megfogalmazza ezt számunkra, éppen úgy, ahogy Mariann teszi helyettünk. Versei kapaszkodót jelentenek a bajba jutottaknak. Szavai elképesztő találékonysággal játszanak a szép nyelvünkkel, meglepő szófordulatai új kifejezésekkel ajándékoznak meg minket, új értelmezését adják a betűkből összerakott mozaik darabkáknak. Mégis magunkra ismerhetünk bennük. Fiatal korát meghazudtoló bölcsesség járja át verseit, a belőlük átsugárzó élettapasztalat mellbevágó. Megdöbbent bennünket, ahogy árérzi, amiről azt gondolnánk, átérezhetetlen, mert annyira személyes, annyira emberi és egyedi. Pont ez a lélekrezgés, amitől Mariann versei egyedül állóak a maguk nemében, amitől nem hasonlíthatóak, nem sorolhatók skatulyába. A belérző képesség vele született tehetsége, vagy átka, ezt csak ő tudja elmondani nekünk. Éppen ezt tesz meg, ebben az új verses kötetében. Érző, érzékeny lélek. Ajánlom Önöknek, vonuljanak félre e kötettel, nyissanak ajtót önnön lelkükhöz egy csendes helyen. Ezt a könyvet időt szánva vegyék kézbe, mert magával ragadó. Higgyék el, annak is segítségére lesz, aki erre nem is gondolna! Veszprém, 2015. március 20. Nagy Mátyás Csak egy jel vagyok a tengerparti homokban, Csak egy szó, mégis ki kell mondjam: Az élet hatalmas összetett mondatának kis szavát, Mert minden szívdobbanás maga a világ.