Sztálinvárosi idill

Szereti Menzel és Kusturica filmjeit? Akkor feltétlenül olvassa el Vári Attila könyvét. Mert ez a próza olyan groteszk, a kelet-európai léthelyzetek abszurditását leképező képeket rejt, amin csak mi tudunk fogvacogtatva nevetni, akiket túlságosan is meglegyintett a XX. század borzalmainak szele. Szóval ezt a prózát ,,látni" kell, és bírni kell szuflával és szívvel a hosszan kanyargó mondatok grammatikáját, a bennük felvillanó profán és szent tartalmak mélységét és magasságát. És Hrabalt, Bodor Ádámot és Rejtő Jenőt szereti? Külön-külön. És ömlesztve? Ha ez azt abszurditás és groteszk sajátos gyermeki világlátással, a kocsma és a kupleráj kendőzetlen humorával együtt van jelen? Vári Attila novellái mindezt jelentik, de ennél többet is. S ez a többlet egy letűnt kor, egy erdélyi kisváros elsiratása, amelyben hajdanán jól megfért egymás mellett a magyar, zsidó és örmény kultúra, sőt egészen távoli, török és görög jellegzetességek is helyet kaphattak benne, s amely mára már szomorú visszafordíthatatlansággal halad torz látomások megvalósult káosza felé. Orbán Kinga