Szerelmünk a mikrofon

Két szurkológenerációhoz szól ez a könyv: azok, akik 42 éve fültanúi voltak a Magyar Rádió első műsorainak, bizonyára örömmel ,,hallanak" ismét Pluhár Istvánról, a rádiózás első évtizedeinek legismertebb sportriporteréről. A 75. életévéhez közeledő, vaksággal küszködő Pluhár István megható lelkesedéssel, ifjonti hévvel fogott ismét, hosszú szünet, a sportírói munkához. Újból átélte sportolói [két ízben volt tagja a magyar labdarúgó-válogatottnak] és sportriporteri pályafutását, s nagyszerű újságírói kvalitásokról is tanúbizonyságot téve, színes, eleven stílusban örökítette meg emlékeit. Szepesi György a ma rádióhallgatóinak és tv-nézőinek úgyszólván személyes ismerőse. Legutóbbi, három kiadást megért Gól! Góóóó! 2000 gól! című könyvében már megörökítette saját riporteri pályáját 1945-től Tokióig, ezúttal egy frappáns átköltéssel veszi át a ,,váltóbotot" Pluhár Istvántól - az elődje által említett berlini olimpiai facsemetékről írva, amelyeket a győzteseke kaptak az aranyérem mellé -, majd pedig az 1965-ös lipcsei öttusa-világbajnokság versenyeit eleveníti fel. Az angliai labdarúgó-világbajnokság kapcsán csapatok, játékosok, szakvezetők portréját rajzolja meg. Egy-egy fejezetben figyelemre méltó rádiós szakmai és sportpolitikai véleményét rögzíti, végül pedig emléket állít a közelmúlt világhírű külföldi riporterkollégáinak és ,,berendezi" a Magyar Rádió és Televízió sportriportereinek arcképcsarnokát. ,,Szerelmünk a mikrofon" - a könyv címénél keresve sem találhatnánk jobb mottót a szerzők egyéniségének jellemzésesül, - s ez fejezi ki a leghívebben könyvünk tartalmát is.