Sörgyári capriccio

A 68-as prágai szovjet bevonulás után Hrabal bezárkózott kerskói házikójába. "Ha rossz kedvem volt, kimentem hozzá, és jól leittuk magunkat. Mellette visszatért az életkedvem"- emlékezik Jiří Menzel. A Sörgyári capriccio 1970-ben született. Hrabal a boldog időket örökíti meg benne, azt az időszakot, amikor ő még csak szerelmes gondolatként motoszkált az anyja fejében - ha igaz. Megeleveníti Nymburkot, a városkát, ahol megállt az idő: megidézi a sörgyár gondnokát, a daliás-ideges motorbicikli-bolond Francint, akivel gondolkodás nélkül cserélne a sörgyár teljes igazgatótanácsa - egy nő miatt. Egy gyönyörű aranyhajú asszony miatt, aki úgy issza a sört, úgy eszi a disznótorost, úgy mászik fel a kéménybe a lobogó hajával, hogy egész Nymburk szájtátva nézi. A tériszonyos tűzoltóparancsnokkal egyetemben. Csak egy igazi bolond tud ezzel a nővel - Hrabal leendő anyjával - lépést tartani: Pepin bácsi. Hrabal nagybátyja és zseniálisan szószátyár múzsája. Krónikában fogant költészet. Menzel felejthetetlen filmet komponált a szépségnek, a derűnek, az életörömnek és a komikumnak ebből az utánozhatatlan elegyéből. "Sok könyv szól a szerelemről. De mutasson egyet a házastársi szerelemről!" (Jiří Menzel) "Az irodalomban azt a legnehezebb megfogalmazni, amit a legkönnyebb olvasni." (Aleksander Kaczorowski) "Unatkozik? Vegyen mosómedvét!"