Narratív terápia

Payne kötete komoly és praktikus összefoglalása a narratív terápiás irányzat filozófiai alapjainak és gyakorlatának. A szerző pályája elején tanárként dolgozott, ahol egyre inkább a problémákkal küzdő tanulók segítésére helyezte a fókuszt. Majd pályát változtatva, elsősorban személyközpontú irányzatban képződött tanácsadó szakpszichológussá vált. Később elvégezte Michael White intenzív narratív terápiás képzését Ausztráliában. Ma az Egyesült Királyságban folytat narratív irányzatú terápiás munkát egyénekkel, családokkal és párokkal. Személyes, közvetlen hangvételű írásában bemutatja, hogyan integrálta ezeket a hatásokat munkájába, hogyan alakított ki egy narratív terápiás gyakorlatot és életszemléletet. A 156 tételes szakirodalommal bíró könyv világos és tömör áttekintést nyújt a narratív terápiás irányzat filozófiai szemléletéről és munkamódszeréről anélkül, hogy túlságosan leegyszerűsítené annak elméleti alapjait és gyakorlatait. Ez az átdolgozott és bővített második kiadás leírja a Michael White és David Epston által kidolgozott irányzat elméletét és gyakorlatát, valamint bemutatja a világ más narratív terapeutái által felvetett friss kérdéseket, kiegészítéseket, kezdeményezéseket. A narratív terápia az emberek életéről és kapcsolatairól szóló történeteket (narratívákat) helyezi a terápiás folyamat középpontjába. Abból indul ki, hogy az irányított kérdések segítségével történő beszámolók és azok újra-mondása elősegítik egy új perspektíva kialakulását. Ez lehetőségeket teremt a segítséget kérő személy számára, hogy újra pozícionálja magát a felvetett kérdésekkel kapcsolatban. A könyv első fejezete a narratív terápiás törekvés áttekintésével, a terápiás trendek közt elfoglalt helyével, alapfogalmainak definiálásával foglalkozik. A második fejezet sorra veszi az irányzat kialakulásában szerepet játszó elképzeléseket, filozófiai és eszmetörténeti áramlatokat. A harmadik fejezet a segítséget kérő személy narratívájának előhívásával foglalkozik. Payne kitér arra, hogyan bátorítsunk egy teljesebb, gazdagabb beszámoló megszületését, valamint itt foglalkozik a nyelv kérdéseivel, az externalizálás fogalmával, illetve a probléma megnevezésének kérdéseivel. A negyedik fejezet a történet metaforájának kibontását tartalmazza. Sorra veszi azok elemeit, szót ejt a domináns történetről, az egyedi kimenetelekről, a szereplőkről és cselekményekről. A kötet ötödik fejezetét kimondottan a kérdéseknek, azok típusainak, szintjeinek szenteli Payne. A hatodik fejezet kiváló áttekintést nyújt a terápiás eszközként használt dokumentumokról. Az egyes típusokhoz saját példákat is mellékel a szerző. A hetedik fejezet bemutatja, mikor és hogyan alkalmazzuk a külső tanúk módszerét a terápiás üléseken. A nyolcadik és a tizedik fejezetben példákat találunk a narratív terápiás gyakorlatra a depresszió, a bántalmazás és a poszttraumás reakciók kezelésével kapcsolatban. A kilencedik fejezet alapvető etikai kérdéseket vet fel, vizsgálja a terapeuta szerepét, pozícióját, a segítséget kérő személlyel való kapcsolatát és magát a terápia célját is. Payne kötete kiváló összefoglaló munka, mely hasznos lehet a téma iránt érdeklődők átfogó tájékozódására, a leendő narratív szakemberek képzésére, valamint a gyakorló segítő szakemberek ismereteinek bővítésére is. Ezeket a célokat szolgálják a kötetben elhelyezett esetvignetták és a szerző részletes és személyes példái az egyénekkel és párokkal végzett munkájából, a dokumentum-minták, illetve a fejezetek végén található rövid tartalmi összefoglalók, szövegdobozok, valamint a függelékben leírt páros szupervíziós gyakorlat módszerének leírása.