Mindennapi kenyerünk... és más sült tészták

Egy szarvasmarha tenyésztő telep kerítése mentén sorakozott példás rendben harminc-negyven fura kinézetű műanyagból formatervezett ,,cella", egymástól méternyi távolságra. Kutyaólnak nagy lett volna, egy szamár pedig már nem fért volna bele. Ezek? Francia-borjúnevelő ketrecek. Hogy-hogy? Az újszülött borjút néhány napos korában elválasztják az anyjától, és a teljesen zárt, sötét ,,műméhbe" rekesztik, amelyen egyetlen arasznyi átmérőjű nyílás van csak, a légcsere céljára. Ebbe a testreszabott tokba a borjú élete során csak egyszer megy be, és egyszer jön ki onnan. Szegény pára a Világ bájától elszigetelve a franciák titkos tejporából és vízből kevert lét kap kizárólagosan. A HÚS 120 nap alatt lesz ,,készen". Akkor a jószágot aznap kell levágni, mert a ,,túl-tartásba" magától belepusztul. Tovább már nem bírják meg a kalciumhiány miatt gumiszerűen hajlékony csontjai. Nagyon megéri az ilyen francia borjúnevelés, mert jól megfizetik. A ,,jólét" kiváltságait hurcolók búskomorak az előkelő és különlegesen választékos, nagyhírű konyhákkal büszkélkedő éttermek ínyencségeitől. Ők örökkön örökké FÁJDALMAT, SZENVEDÉST, TRAGÉDIÁT esznek. Kényszerűen, mert a ,,jóléthez" hús kell, sok-sok hús. Bármi áron! És KÉNYELEM. Az osztrigát saját kezűleg elevenen szétfeszítik. Szorgos kezek a békacombot egyszerűn letépik az élő békáról, a langusztát, a homárt, kagylókat, csigákat élve dobják a lobogó vízbe, a kakast, a kost, a kecskebakot, a kanyit ébren és érzőn herélik ki iparszerűen, hogy majd ezek is élvezhetők legyenek. A kiváltságok után epekedőknek pedig a ,,kommerszhús" ipar szolgálja mindazt elérhető áron, amitől együttérzés, kegyesség, az irgalmasság, a türelem, se velük együtt a boldogságra való képesség lassacskán kivész a jóléti piramis alsóbb szintjein is. Hisz' ez a sok-sok JÓSÁG min-mind csak előre kitervelt, kikísérletezett és gondosan végigvezetett keserves kínokból születik. Nem mindegy, hogy mit eszünk. Sőt, az sem, hogy miből mennyit eszünk. De még az sem, hogy kinek a kezéből, hol, mikor, hogyan, kikkel eszünk. S az sem, hogy miért eszünk! A legyintésre is alig-alig méltó anyagcserénk a sejtjeinkben zajlik. Kulcskérdés, hogy ott mi történik, mi marad meg bennünk, mi távozik belőlünk, mert a sejtjeink mi vagyunk, testi, vagy lelki értelemben egyaránt.