Mesemaraton - Emlékfutam

A mesemaraton folytatása. "Brayden, a tanítómester csak ámult-bámult a bravúros kivitelű esések láttán. Filmes munkáihoz mutatós zuhanásokat gyakorolt be, s mindeközben számtalanszor össze-vissza törte magát. Sűrűn dolgozott gipszben vagy tripla fásliban, ám ilyen attraktív, helyből felszálló, az olajrejtő rétegekig ható zuhanásokat képtelen volt összeügyeskedni. Muszáj lesz jegyzetelnie. Egy kamerának is örült volna. A sokadik repülős kűr után Allegra kijelentette, hogy sajog a feneke, pihennie kell. - Nem pihenünk. Ügetünk! - felelte Brayden, mohón csillogó szemmel. Ha a nő ekkorákat szárnyal lépésben, mit művelhet szaporább jármódban? Csettintett a nyelvével, mire Baron felgyorsult. Allegra minden ütemre magasba pattant, lófarka le-föl lóbálódzott, két melle felváltva rugózott le s föl. A jobb akkor ereszkedett vissza, mikor a bal lendült az álla felé, aztán váltottak. Ez azt mutatta, hogy nem harmonizál a hátassal. A pattogás által lebilincselten potyogni is elfelejtett. - Üljön a farzsebére - sóhajtott Brayden. - Nincs farzsebem. - Képzelje magára. - Hová?"