Magyar borok évkönyve 2005.

Izgat a jövő, mert idegesít a jelen, miközben lágyan simogat a múlt. Nem vagyok látnok, de vannak elképzeléseim, hogyan fognak telni napjaim pár év múlva. Már most is sokszor felfoghatatlan az a cikázó mega- terra- petabájtokkal átszőtt világ, melyben élünk. Egy szempillantás alatt 156 000 oldalt kínál fel a számítógép, mikor a keresőbe beütöm a bor szót. Mindez csak magyar oldalakon történik. Gyorsan rákeresek a világháló Magyarországon "kívüleső" részén is a wine szóra. Pontosan 36 900 000 a találat! Annyi idő alatt, míg megtalálta az oldalakat, nem tudom leírni magát a számot. Eszembe jut nagyapám, akinek a bor szó egy "találat" volt. Reggelente komótosan leballagott a pincébe, megfogta a lopót, és megtöltötte a kancsót. Nyomott egy spriccet a szódásüvegből (nem műanyag flakonból) a pohárba, belekortyolt és tette a dolgát. Egy kicsit idegesítette az a nagy gépjárműforgalom az utcán - óránként 3 teherautó és 6 személygépkocsi járt arra -, de izgatta a jövő, melyet az újságban hirdetett kistraktor jelentett számára. Hátha ezzel könnyebb lesz majd hazafuvarozni a takarmányt, mint lovakkal... Izgat, hogy mi lesz pár év múlva. Valóban a hűtőm adja majd le a rendelést a mobilomra - vagy nem tudom mimre -, hogy mit kell vásárolnom? Nemcsak bevásároltat, hanem javaslatot tesz, hogy mi legyen vacsorára, ezt persze az évszaknak megfelelő ételek figyelembevételével teszi, és rögtön behűti megfelelő hőmérsékletre azt a bort, mely leginkább passzol az ízlésemhez és a menühöz, hogy minden időveszteség nélkül elő legyén készítve, mire hazaérek az irodámból, az irodámból, melyre talán már nem is lesz szükség, hiszen állandó hang-kép és egyéb érzékszervi összeköttetésben vagyok három kollégámmal akik a világ különböző égtájain nyaralnak és dolgoznak egyszerre, és útközben hazafelé kiválasztom a jövő havi legoptimálisabb rekreációs programomat, melyet a mobilom - vagy nem tudom mim - azonnal leszervez a barátaimmal. Most egy kicsit idegesít, hogy csak próbálom felfogni, mi is történik körülöttem, és csak próbálok tenni ez ellen a tempó ellen, de nem tudok. Ugyanakkor rengeteget teszek is érte, mert részese vagyok. Remélem, jó lesz ez a jövő nekem és a gyerekeimnek! Ez izgatja a fantáziámat. Gondolataim a jövőből lassacskán jönnek vissza, miközben a dugóhúzó szárazon nyekereg, a tompa pukkanás visszatérít a jelenbe, amely még mindig idegesít kissé, de már távolodnak a rezgések, simogatni kezd a múlt és a bársonyos nedű szétszalad a számban. Ízlelgetem, az idő kezd megfoghatatlanná és végtelenné váltó. Belelapozok ebbe a könyvbe, 323 hűséges "barátom" azt mondja, nincs ok aggodalomra. Vannak örök dolgok. A rügy fakad, virágzik a szőlő, érnek a bogyók, és lesz szüret is. S ha van szüret... Kele István