A KönyvKereső szolgáltatás csak regisztrált ügyfeleink számára elérhető.
Hogy igénybe tudja venni, kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon oldalunkon.
Azt hiszem, nem túlzás kijelenteni, hogy szinte alig van olyan nap életünkben, melynek során így vagy úgy ne találkoznánk a mesével valamilyen mediális megjelenési formában. De vajon tudnánk e kielégítő választ találni például azokra a látszólag banális kérdésekre, mi is egyáltalán a mese fogalma, lényege, milyen szerepet tölt be életünkben, és miért van (talán még felnőtt korban is) szükségünk rá? Meg tudnánk-e határozni a mese eredetét, pontos szerepét, helyét kultúrtörténetünkben? Irodalmi műfaj-e a mese? Nos ilyen és hasonló kérdésekre keresheti - és persze bizonyos esetekben meg is találhatja - a választ az olvasó a Bálint Péter által szerkesztett 223 oldalas tanulmány-gyűjteményben, melynek anyaga a 2002 októberében a hajdúböszörményi DE HPFK, Irodalmi, Kommunikációs és Kulturális Antropológiai Tanszék által megrendezett konferenciára épül. A szerkesztő előszavában többek között kifejti, hogy a szerzők a kötetet hiány- és hézagpótlónak szánják, mivel a mese műfajilag máig "meghatároz(hat)atlan", számtalan megközelítése és értelmezhetősége lehetséges, és hiányzik a hazai tudományos (interdiszciplináris) diszkurzusa. A könyv anyagának válogatása alapján úgy tűnik, a hiánypótlásra való törekvés valóban érzékelhető, hiszen a tizenegy szerző a hermeneutika, filozófia, antropológia, néprajz, romanisztika, germanisztika, pszihológia, nyelvészet és az irodalomtudomány aspektusai alapján tizenhat jelentős tanulmányban "közelít a meséhez". A kötet ajánlása nemcsak a szakembernek, hanem tulajdonképpen szinte valamennyi, a mese iránt érdeklődő olvasónak szól, a célzott olvasó azonban a felsőoktatásban résztvevő hallgató (talán az imént felsorolt tudományágak leendő művelői). Ez a kettős igénynek való megfelelés azonban nemcsak a műfaji besorolás meghatározásánál okozhat bizonytalanságot - tudományos ismeretterjesztés és/vagy szakirodalom? -, hanem más, főleg szerkesztési problémákat is maga után von. Például a tudományos ismeretterjesztés, a széles olvasói réteg igényeinek való megfelelés, az érdeklődés kielégítése szempontjából örvendetes ugyan az egyes cikkek viszonylag egyszerű nyelvezete, könnyen követhető struktúrája és a lábjegyzet közérthető, szöveg- és kifejezésma- gyarázata, ám éppen ez utóbbiak terjedelme és információtartalma a laikus olvasót kissé megterhelheti, az értő olvasót untathatja, viszont az egyes - egyébként magas szinvonalú - tanulmányok szakirodalmi presztizsét csökkent- heti. Csak úgy az egyes cikkek végéről hiányzó szokásos részletes irodalom- jegyzék vagy további szakirodalmi ajánlás. Érzésem szerint azonban ezeknél lényegesebb probléma, hogy hiányzik az anyagból egy záró fejezet, egy a véleményeket, elemzéseket átfogó, összegző konkluzív értékelés, amelyben tisztázni lehetett volna, vajon az egyes tudományok mesemagyarázatai mely pontokon kapcsolódnak, egészítik ki egymást és melyek azok a polémiák, amelyek alapján azok éles ellentétben áll(hat)nak egymással. Ugyanígy fel lehetne még venni a virtuális hiánylistára - mind az ismeretterjesztési mind a szakirodalmi célzat kedvéért - a mese európai történetének egy áttekintő, tájékoztató jellegű elemzését a mindenkori mesefelfogás korrajzával, az adott történelmi kor kontextusában a mesei intenció és recepció viszonyainak elemzésével, így a meséhez közelítés szempontjai nemcsak szinkronikusan, hanem diakronikusan is bővülhettek volna. Mazán Vilmos