Isten majd megbocsájt: Az a mestersége + Folytatás (2 mű)

Részletek a könyvből szenilitásba fulladt, s Jézus szavaival nemigen alátámasztható kakaskodását? S ráadásul hány és hány másként gondolkodót kényszerítenek rá tekintélyelvvel e szekérre! Ha csak azoknak a magyar katolikus papoknak a névsorát tenném itt közzé, akikről én személyesen tudnám bizonyitani -- mert hát azért nem vagyok rosszképú gyerek --, hogy melegek, püspökeink legtöbbje felvágná az ereit! S akkor még nem beszéltünk a XX. század nagyvárosaiban egyre inkább elidegenedö fiatalok millióiról, a nyugat--európai civilizációk teljes csődjéröl a boszniai vérengzésekkel kapcsolatban, a rádióból ugató, kalmár Egyesült Allamok kényelmes kapzsiságáról, amely mindezt oly sokáig -- mint 56--ban is -- karbatett kezekkel nézte; a dolgozó nők tarthatatlan helyzetéröl, és arról az újfajta felelösségérzésről, amit akkor kezdünk -- vagy legalábbis kellene kezdenünk -- érezni, amikor látjuk a harmadik világ nagyfejű, szomorúszemú, valószerűtlenül sovány, legyekkel belepett gyermekeit a televízióban! S eközben a magyar egyházi vezetés azon elméskedik, hogy vajon Bulányi György páter és karizmatikus közösségei egyáltalán katolikusok--e, mert tudnak és mernek közvetlenül a Jóistenhez imádkozni a püspökök fontoskodása nélkül is! Ám ugyanakkor a katolikus főpapság szégyenérzet nélkül szentel fel püspököt a hadsereg, tehát az ölés és a pusztítás szervezete számára. Mert minden hadsereg, akár támad, akár véd, az emberi élet kioltásának szolgálatában áll, tehát lényegileg erkölcstelen és az evangélium szelleme ellen való, és csak a történelem a megmondhatója, hányszor küldték a hazaszeretet nevében a halálba az ország fiataljait hataloméhes politikusaink, kik eközben konferenciákon és tárgyalásokon szenvelégték és zabáltak! S ha ehhez püspökeink segédkezet nyujtanak, akkor a civilizált banditizmus kiszolgálóivá és haszonélvezöivé válnak, s annyira lehet ezután már csak őket Krisztus követőinek nevezni, mint azokat a személyeket orvosoknak, kik -- esküjüket megszegve -- az államnak a kivégzéseknél segédkeztek megállapítani a halál beálltát. S hogy nem csusszan ki püspökeink feneke alól a márkás, soförrel vezettetett nyugati autócsoda, amikor látják a városi és a vidéki szegények rettenetes életét, sokszor saját papjaikét? Amiért még Afrikáig sem kell elmenni! Ne hallottak volna még Myriel püspökröl Hugo könyvében, a Nyomorultakban? Vagy Léger bibornokröl, aki faképnél hagyta a montreáli érseki széket, hogy Afrikában segitsen a szegényeken, mert papnak érezte magát, s nem hivatalnoknak? Vagy Kalkuttai Terézröl? Ha máshonnan nem, hát Faludy verséből?