Harmónia és önvédelem - tapadó kezek

Ez a legendás gyakorlatsor több küzdőstílusban is előfordul. Bruce Lee tolmácsolásában valóságos csodafegyverként vált ismertté. Valóban az egyik leghatékonyabb önvédelmi rendszerről van szó. A tai chi chuanban alkalmazott tapadó kezek persze sokban különbözik a wing chuntól, még inkább a Fülöp-szigeteken alkalmazott módszerektől. Magas színvonalon megtanulva azonban láthatjuk, hogy a különbség nem is olyan lényeges, sőt éppen a lényeg mindegyik stílusban azonos. Még az eszközös harcművészetekben is, mint például escrimabot, kínai kard. Az irodalomban a tai chinak ez a gyakorlatsora "lökő kezek" néven ismert. Mi úgy éreztük, hogy ez a kifejezés nem teljes és a tai chi filozófiájától is idegen. Hiszen a lényeg éppen az, hogy a lökés mellett ott van annak hárítása, majd az ellentámadás, és ez folyamatosan ismétlődik. A "tapadó kezek" azt sugallja, hogy gyakorlással kifejleszthetünk egy olyan érzéket, amelynek segítségével bármikor tudunk alkalmazkodni a másik küzdő mozgásához. Olyan ez, mint a nyelvtanulásnál a nyelvtani szabályok megtanulása annak érdekében, hogy azután bármit ki tudjunk fejezni. Ráhangolódni a másik ember mozgására, ez nem csak az önvédelemben lehet hasznos. Megtanuljuk az egész embert érzékelni. Ezért nem elég a tai chi chuanban csak a formagyakorlatot elsajátítanunk, mert a páros gyakorlatok kapcsán érthetjük meg, hogy a lágyság itt nem gyengeséget jelent, hanem belső egyensúlyt, amelynek révén fizikai értelemben is, minden külső hatás után vissza tudjuk nyerni az egyensúlyunkat. Egyszóval ezt rugalmasságnak lehetne nevezni.