Foszlányok az alföldi duda emlékeiből

A duda nagyon régi hangszer lehet a magyarság kezén, mert önálló re-pertoárja van, kifejezések, szólások, közmondások és versikék sokaságával él nyelvünkben, valós és hiedelemtörténetek keringenek róla, a népmesékbe is bekerült, s ilyen tömegű, sokszínű emlék csak hosszú évszázadok alatt alakulhatott ki. Ha a bőrdudáról esik szó, a mai Magyarország hétköznapi embere - bármily különös - a skót dudára gondol elsőként, a kicsit tájékozottabb a nógrádira. Az alföldi változat csak keveseknek jut eszébe, pedig rengeteg apró közlés található róla elszórva, köztük Arany János, Tömörkény István, Juhász Gyula és Móricz Zsigmond szépirodalmi alkotásai, Bartók Béla, Lajtha László, Kodály Zoltán, Dincsér Oszkár és mások zenei megfigyelései, hangfelvételei, fotók is. A források, fel-jegyzések feldolgozása, összefoglalása, új adatok felkutatása elég körülményes, minden töredéknek örülhetünk ma már. E könyv legnagyobb földrajzi tájunk, az Alföld hangszerének történeti és nyelvi emlékeit, dalait, folklórját gyűjti egybe a XVIII. század kezdete és a XX. század közepe közötti korszakból. Változatos fejezeteivel, közérthető stílusával óvodástól aggastyánig nem csak szakmabeliek számára adhat pompás olvasmányélményt.