Spiró György

"Borzalmas" egy könyv! Letehetetlen letenni, ugyanakkor nem lehet egyből végigolvasni, mert a rengeteg ismeretanyag állandó visszalapozásra kényszerített. Rengeteg alak (némelyik csak egy mondatban említve),helyszín, szituáció. Szinte hihetetlen, hogy egy ember, egy író képes legyen ilyen mennyiségű ismeretanyagra szert tenni, és ezt olvasmányossá, élvezhetővé tenni. Csak csodálni tudom! Nekem némi segítséget nyújtott, hogy olvastam (és most is a pocomon van) Donald Rayfield Sztálin és hóhérai című könyve. Így a "Spiró figurák" egy részét el tudtam helyezni. Gratulálok (ha ez számít valamit) és ajánlom mindenkinek.

Amikor 2009 vagy talán 2010 nyarán olvastam, viccesnek találtam de nem ajánlottam senkinek. Azóta teltek múltak az évek és sok minden megváltozott körülöttünk, ma nem tud megmosolyogtatni inkább egyre rémültebb vagyok, és szeretném visszakapni az eredeti könyvemet, amiről azt sem tudom már kinél jár. Számomra Spiró ezzel a könyvével belépett a próféták sorába közvetlenül George Orwell mellé.

Legjobb úton vagyunk a megvalósuláshoz. Spiró már 2/3 Orvell!

E remekműhöz fűzött értékelésekhez szeretném hozzáadni saját olvasói lenyügözöttségemet. Korszakos műnek tartom, az egyik legnagyobb hatású könyv, amit valaha olvastam. Nem egy római zsidó fiúról, nem egy fogyatákosról, nem Rómáról, nem a keresztényekről, görögökről és zsidókról szól elsősorban, hanem az Emberről és a Társadalomról. Időtlenül. Ezért érzünk annyi áthallást, látunk oly sok vélt párhuzamot a mával. Az emberi gyengeségek és hitványságok özönének bemutatásával (nem görbe) tükröt tart elénk. Sokaknak nem fog tetszeni, hogy kedvezőtlen színben tünnek fel sokan és sokminden. Kicsit tiszteletlen a kereszténység és annak kialakulása iránt, mások talán "antiszemitának" látják azért, mert számtalan galádságot mutat be, amit zsidók (is) egymás ellen (is) elkövetnek. De akit a hála, a barátság, az etnikai tisztogatás, a képmutatás, az árulás, a család, a közösség, az éhség, a tanulás és tudás, a hiúság, a háborodottság, a vágy, a szerelem, a hit és hitetlenség, a segítőkészség, a szerencse és a pech, a közömbösség, a kegyetlenség, a remény vagy a kilátástalanság lélektana érdekel, az mind értőbb és bölcsebb (nem vidámabb) lesz a "Fogság" elolvasása után. Izgalommal várom, hogy milyen lesz a más nyelvű kiadások, vagyis külföldi fogadtatása.

Az egyik legjobb magyar nyelven irt konyv amit olvastam. Cinikus, kiabrandito, megrendito, elgondolkodtato, szorakoztato, megnevetteto, minden benne van.

Kiváló szatíra, ellenutópia a társadalmunkról. Csak nehogy megvalósuljon...

Végre egy olyan dráma, amit végig lehet olvasni, és az írásmód sem zavaró. Végig vicces és ötletes, nekem nagyon tetszett. Bár sok benne a káromkodás, nagyon jól jellemzi a mai világot. Ajánlom mindenkinek!!!

Furcsa, hogy nem hemzsegnek itt a lelkes beírások, de azt hiszem, tudom az okát: nehéz bármit is mondani a "Fogság" elolvasása után. Fejbekólintó, kihagyhatatlan, jóhírhozó könyv. Kinéz belőle egy világsiker. Ami persze a DaVinci-kód ismeretében még semmit nem jelent. Csakhogy erre a könyvre fix, hogy emlékezni fog, aki elolvasta. Meg az irodalomtörténet is. Spiró lenyűgöző tárgyi tudással testközelbe hozza az I. század Római Birodalmát, és átrajzolja fogalmainkat erről a világról, benne a kereszténység születésének körülményeiről. Egy percre sem téved a történelemtanár szerepébe: hangütése közvetlen, gyakran szarkasztikus, erősen áthallásos. Nézőpontja illúziótlan, de még a legvérfagyasztóbb oldalakról sem hiányzik a humor. A könyvet olvasva azt az éles levegőt szívjuk, ami a primér történések sajátja, mielőtt még rájuk halmozódott volna az őket értelmező kulturális hagyomány. Miközben rendkívül olvasmányos, régi vágású nagyregény, a "Fogság" mindvégig szembemegy előfeltevéseinkkel: sem cselekmény- és időkezelésében, sem nyelvhasználatában, sem történelemszemléletében nem azt nyújtja, amit elvárnánk. És ettől letehetetlen. Zseniális foglalata ennek a jó értelemben vett pofáraejtős jellegnek a cím. Hiába képzettársítunk Mózestől Auschwitzig, minden másképp van. Nem az írói fifika, hanem a világ tudható (és meggyőzően ábrázolt) milyensége miatt. Mellesleg dogmatikus olvasatban a "Fogság" ezerszer kényesebb ügy a fentemlített, világsikerű portékánál. Alkalmas arra, hogy vállalkozó kedvű illetékesek új "Sátáni versek"-ké nyilvánítsák. Már az minősített blaszfémia, ahogy a Názáreti minden megemeltség nélkül, hangsúlytalan, szürke mellékszereplőként "előfordul" a könyvben - valahogy úgy, mint Brueghel festményén Ikarosz. De még lesújtóbb az a kép, amit Spiró a kereszténység megjelenésének szociálpszichológiai hátteréről rajzol. De bármilyen meglepő, ez csak a felületi réteg. Mert mindaz, ami az "új" vallásban túlmutatni hivatott a társadalmi lét barbarizmusán és nihilén, de amit Spiró komolyanvehetetlen eszképista barkácskísérletként, holdkóros szerencsétlenek méltóságpótlékaként lát eleve félresikerülni, hiánytalanul megvan és szép csendesen ragyog Uri, a főhős ártalmatlan, jámbor kultúrlényében és abszurd kanyarokat vető, prózai életútjában.

Maximálisan egyetértek az előttem szólóval!

Sajnos nincs magasabb osztályzat, én ennek a könyvnek 10-est adnék. Tartalmas, szép, érdekes, igényes, szórakoztató stb. stb Jó lenne ha minél többen elolvasnák.